Alexander B. Hackman: Az utolsó 27 - Fedőneve: "Die Katze"
2022.09.29
KALAND / DISZTÓPIA
A borító megragadott, a fülszöveg pedig nem eresztett. Akartam ezt a könyvet, hisz' nagyon érdekes témát feszeget:
"Mit tennél Te, ha adnék Neked egy bankkártyát, amin egy végtelen nagyságú pénzösszeg van, de azt is megsúgnám, hogy 27 nap múlva az egész civilizációnk összeomlik?"
"Mit tennél Te, ha adnék Neked egy bankkártyát, amin egy végtelen nagyságú pénzösszeg van, de azt is megsúgnám, hogy 27 nap múlva az egész civilizációnk összeomlik?"
Nos, most beszéljünk inkább arról, hogy mit tesznek a regény karakterei!
(Spoiler veszély!)
A történet több szálon fut, méghozzá a világ több pontján, és a legkülönbözőbb helyzetű emberekkel. Van itt pl egy matematikus üzletasszony, egy lecsúszott-, mára már hajléktalan ex-rendőr, az angol királyi család bankárja, egy különleges pap, és rajtuk kívül még sokan mások. Van, aki egy hotelt vásárol Skóciában és "filmforgatási helyszín kialakítása" állnéven próbálja felkészíteni a helyet minden számításba vehető világvégére. Van, aki a hajléktalanokat kupálná védelmező sereggé egy metróalagútban. És van, aki nem tud semmit, na meg olyan is, aki nem hisz el ebből az egészből semmit.
Izgalmak, kételyek, ötletek, bonyodalmak, akadályok, irígység, félelem, és versenyfutás az idővel - leginkább így tudnám lényegretörően összefoglalni ezt a történetet.
...ami nem csak témájában igazán érdekes és különleges, hanem a szerző írói stílusa miatt is. Bár ez a debütáló kötete, mégis úgy érződik, hogy már rutinosan játszik a szavakkal, a nyelvvel, és a gondolataival. Bő szókincset, itt-ott némi humort, a téma tekintetében pedig elképesztő mértékű ismereteket sugall minden fejezet, leginkább katonai- és multinacionális tekintetben. (Ilyen-olyan szervezetek mit-hol-miért csinálnak, stb...). Számomra, aki nem igazán mozgolódik ilyen témákban (fegyverek, meg különböző katonai szervezetek) hatalmas volt az információáradat, de ez mind kapott egy olyan szövegkörnyezetet, ami lehetővé tette, hogy nekem se legyen "terhes".
S mikor épp azon tanakodtam olvasás közben, hogy "Banyek, ez a könyv mi kutatómunkát igényelhetett! Vagy tán a szerzőnek eleve van némi katonai múltja, hogy ilyeneket tud?" - akkor jött egy olyan mondat a könyvben, amiben az szerepelt, hogy "jól tejelő üsző"...
Neeeeeeee..... Mivel én meg a mezőgazdaságban/állattenyésztésben vagyok jártas, ez konkrétan csalódásként ért. Egy jól informált, körültekintő, alapos szerzőre ismertem e könyv alapján, erre az utolsó fejezetek egyikében lőtt egy ekkora bakit!? Fájt. (Üszőnek a fiatal, még nem borjazott tehént nevezik, azaz az üszők nem tejelnek sehogyan, nem hogy jól.)
Oké, oké, a legjobbakkal is megeshet az ilyesmi... de nagy kár ezért a hibáért.
Mindent egybevéve, ha nem is hibátlan, akkor is egy kivételes kötetként tartom számon. Alexander B. Hackman pedig az a szerző, akire komolyan érdemes lesz odafigyelni, mert nem hogy csak jó ötletei és bőséges mondanivalója van, hanem ezeket már most egész mesterien át is tudja adni az olvasóknak.
Párszor már említettem, hogy édesapám is jó néhány könyvet olvas azok közül, amiket én kapok... nos, mikor ennek a kötetnek még az első felénél járt, úgy vélekedett, hogy "hát, lehetne kalandosabb is ez a kalandregény", aztán a végére érve pedig már azt kérdezte: "hol van a 2. kötet? Megjelent már? Ugye kapsz majd abból is...?" - Ez utóbbit legalább 3x is kérdezte... Bár édesapámhoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy egy kissé lassan indult be a sztori, mégis úgy gondolom, hogy egy minőségi, elgondolkodtató élmény volt e könyv szinte minden sora.
Örülök, hogy olvashattam, (köszönöm édesapám nevében is,) gratulálok a szerzőnek, és várva-várjuk a következő kötetet!
(Spoiler veszély!)
A történet több szálon fut, méghozzá a világ több pontján, és a legkülönbözőbb helyzetű emberekkel. Van itt pl egy matematikus üzletasszony, egy lecsúszott-, mára már hajléktalan ex-rendőr, az angol királyi család bankárja, egy különleges pap, és rajtuk kívül még sokan mások. Van, aki egy hotelt vásárol Skóciában és "filmforgatási helyszín kialakítása" állnéven próbálja felkészíteni a helyet minden számításba vehető világvégére. Van, aki a hajléktalanokat kupálná védelmező sereggé egy metróalagútban. És van, aki nem tud semmit, na meg olyan is, aki nem hisz el ebből az egészből semmit.
Izgalmak, kételyek, ötletek, bonyodalmak, akadályok, irígység, félelem, és versenyfutás az idővel - leginkább így tudnám lényegretörően összefoglalni ezt a történetet.
...ami nem csak témájában igazán érdekes és különleges, hanem a szerző írói stílusa miatt is. Bár ez a debütáló kötete, mégis úgy érződik, hogy már rutinosan játszik a szavakkal, a nyelvvel, és a gondolataival. Bő szókincset, itt-ott némi humort, a téma tekintetében pedig elképesztő mértékű ismereteket sugall minden fejezet, leginkább katonai- és multinacionális tekintetben. (Ilyen-olyan szervezetek mit-hol-miért csinálnak, stb...). Számomra, aki nem igazán mozgolódik ilyen témákban (fegyverek, meg különböző katonai szervezetek) hatalmas volt az információáradat, de ez mind kapott egy olyan szövegkörnyezetet, ami lehetővé tette, hogy nekem se legyen "terhes".
S mikor épp azon tanakodtam olvasás közben, hogy "Banyek, ez a könyv mi kutatómunkát igényelhetett! Vagy tán a szerzőnek eleve van némi katonai múltja, hogy ilyeneket tud?" - akkor jött egy olyan mondat a könyvben, amiben az szerepelt, hogy "jól tejelő üsző"...
Neeeeeeee..... Mivel én meg a mezőgazdaságban/állattenyésztésben vagyok jártas, ez konkrétan csalódásként ért. Egy jól informált, körültekintő, alapos szerzőre ismertem e könyv alapján, erre az utolsó fejezetek egyikében lőtt egy ekkora bakit!? Fájt. (Üszőnek a fiatal, még nem borjazott tehént nevezik, azaz az üszők nem tejelnek sehogyan, nem hogy jól.)
Oké, oké, a legjobbakkal is megeshet az ilyesmi... de nagy kár ezért a hibáért.
Mindent egybevéve, ha nem is hibátlan, akkor is egy kivételes kötetként tartom számon. Alexander B. Hackman pedig az a szerző, akire komolyan érdemes lesz odafigyelni, mert nem hogy csak jó ötletei és bőséges mondanivalója van, hanem ezeket már most egész mesterien át is tudja adni az olvasóknak.
Párszor már említettem, hogy édesapám is jó néhány könyvet olvas azok közül, amiket én kapok... nos, mikor ennek a kötetnek még az első felénél járt, úgy vélekedett, hogy "hát, lehetne kalandosabb is ez a kalandregény", aztán a végére érve pedig már azt kérdezte: "hol van a 2. kötet? Megjelent már? Ugye kapsz majd abból is...?" - Ez utóbbit legalább 3x is kérdezte... Bár édesapámhoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy egy kissé lassan indult be a sztori, mégis úgy gondolom, hogy egy minőségi, elgondolkodtató élmény volt e könyv szinte minden sora.
Örülök, hogy olvashattam, (köszönöm édesapám nevében is,) gratulálok a szerzőnek, és várva-várjuk a következő kötetet!
Ha beszereznéd, használd a 10%-os kuponkódot: MINDALETH
