Dr. Jekkel Gabriella: Életeken át

No de akkor, nézzük a borító azon részeit, amit értek...
Kezdjük a háromszöggel.
Főszereplőnk, Violet, anyja halála után valahogy nagyon elveszettnek érezte magát, hisz' barátai nemsokkal azelőtt szétszéledtek a világban, és virológus pasi lévén a párja nagyon elhivatottan a vírusoknak és baciknak áldozta leginkább az idejét... A gyász és a magány, a tehetetlenség vihette rá arra, hogy orvostanhallgatóként megragadja a lehetőséget, hogy külföldi kórházakba menjen segíteni és egyben tanulni és kapcsolatokat kiépíteni... ezzel természetesen az otthoni, párizsi környezetből, önnön depressziójából is akart szabadulni. Ám de, úgy alakult, hogy az egyetem egy kifejezetten veszélyes (hisz' ott háborúk dúlnak) országba, Szíriába adna neki lehetőséget a külföldi tanulmányaihoz (amit persze nem köteles elfogadni...).
A veszélyessége miatt Violet hezitál, mert bár a józan ész azt diktálja, hogy ne menjen, mégis a hatalmába keríti egy érzés, hogy de bizony, mennie kell! - viszont döntésképtelensége csak méginkább a depresszióba nyomná, de ezt megelőzendően az egyik barátnője előhozakodik egy (ezoterikus) ismerősével, azaz egy előző életekbe utaztató valakivel (Angelie), akinek segítsége által talán sikerülhet (helyes) elhatározásra jutnia.
Így a tudomány embereként, némi szkeptikus hozzáállással, de utolsó mentsvárként fel is keresi Angeliet, és részt is vesz, méghozzá 3 előző életébe való visszautazáson. - innen lehet a könyv borítóján a háromszög.
Az orvosi maszkos alak meg onnan, hogy az első utazás alkalmával az 1340-es évekbe ment vissza, és élte át újra a fekete halál (pestis) borzalmait. Bár nem csak azt... Gabi elképesztő módon mutatja be az akkori kor nehézségeit, a szegénységet, az emberiség tudásának kezdetlegességét, a kereszténység (igencsak borzalmas...) hatásait, és az emberek nagyon durva viszontagságait. Ez mind az élhetetlen időjárásban, az éhínségben, a vak hitben, és a betegségekben nyilvánul meg leginkább.
Második alkalommal pedig az 1760-as évekbe, Mária Terézia fiaként, József (császár)-ként született életébe nyerhetett betekintést. Érdekes, de ugyancsak nagy megrázkódtatásokon esett át ebben az életben is a lelke.
3. alkalommal pedig Japánban, méghozzá 1945-ben, a hirosimai bombázást "éljük át vele".
Ezen életeibe való betekintése valóban segítségéül szolgálnak, hogy dönteni tudjon, de... nem árulom el, hogy mégis miként, s hogy ennek eredményeként hogyan is dönt.
Annyit viszont igen, hogy ami ezek után jött, a jelenlegi életében, nekem az tetszett a legjobban. Durva volt, de tetszett.

Kicsit az írói stílusról: Eleinte furcsa volt az E/3.-be való történetvezetés, de érdekes módon elég hamar megszoktam, és végülis... talán ehhez a sztorihoz azt is mondhatnám, hogy ez egy jó döntés volt. Bár nekem kicsit (főleg az elején) sok volt a Violet-ezés (Violet így, Violet úgy, Violet amúgy...), ez a későbbiekben egy picit felengedett, de ha elő is fordult, már nem volt annyira zavaró. Mindenesetre szerintem nálunk, magyaroknál nem szükséges ennyire, kb minden második mondatba belerakni, hogy kiről van szó, mivel a mi nyelvünk úgy vélem, hogy eléggé "ráértős", azaz anélkül is tudjuk, hogy x-ről vagy éppen y-ról van szó (a szövegkörnyezetből), hogy az illetőt minden mondatban megneveznénk.... (pl a németeknél nem igen van így, ha nem mondom bele a mondatba MINDIG, hogy a Juliska blablabla, akkor a 3. mondatnál már néznének rám kukán, hogy kiről van szó... de szerintem mi magyarok egész jól tudjuk követni és tartani a fonalat ilyen téren.)

Aztán, ami még szembetűnő, hogy írónőnk 1-2 dolog kapcsán 2x-3x ismétli önmagát. Mint pl 3x is megírja, hogy József második felesége 2 évvel idősebb nála... Na, nekem, mint olvasónak, ez nem esett jól. Már elsőnek olvasva is tudatosult bennem ez az infó, így nem nagyon értettem, hogy miért rágják újra meg újra a számba. Nem azt mondom, hogy ez hiba (bár mivel nem csak ezen dolog kapcsán volt így, így úgy sejtem, hogy nem volt szándékos...), sőt, lehet, hogy okkal van ez így benne, és az is lehet, hogy ez sokaknak fel sem tűnt... de mivel a saját véleményemet írom épp, így azért megsúgom, hogy hogyha nincs kifejezetten egyértelmű lényege-értelme ezen ismétléseknek, akkor szerintem jobb lenne, ha benne se lennének. (De ezt tényleg csak halkan mondom.)
Viszont imádtam, ahogy írónőnk akkora körültekintéssel és részletességgel mutatta be a különböző korokat, hagyományokat, helyszíneket, hitvilágot. Tényleg úgy érezhettem, mintha én is Violettel utaztam volna, belecsöppenve az ő előző életeibe.
Aztán... bár a legtöbb karakterrel relative csak rövid időt tölthettünk, egész jól bemutatta őket is, és mindegyik egész emberire, realisztikusra sikerült.

J.G. ezen könyve érdekes, és elgondolkodtató. Számomra kifejezetten, hisz' volt idő, mikor én is érdeklődtem az ezotéria ezen oldala iránt, viszont bevallom, túl beszari voltam, hogy ennyire mélyre ássam magamat benne. Viszont e könyv olvasása után, nem mondom, hogy ne érdekelne továbbra sem.

Köszönöm Gabi, ezt a nagyszerű és kivételes élményt, amit az "Életeken át" olvasása által kaphattam!