Koncz Mars János - Buborékember
2023.03.06
PSZICHOKRIMI
Aki már tavaly is mozgolódott az "online irodalmi térben" (pl. könyves Facebook csoportokban), valószínűleg találkozott egy-egy olyan jellegű poszttal/kommenttel, ami az egyik kiadó körüli "botrányt" duzzasztotta.
Voltaképp közvetetten, azaz ismerőseim által, hallomásból informálódtam csak erről az esetről, de a rájuk mért (mármint amit az ismerőseimre mért az a bizonyos kiadó) fenyegetések és rágalmak az én gyomromat is felforgatták... így nem volt kérdés, hogy elfogadjam recenziós példányként azt a könyvet, amit ez a sztori ihletett. Viszont mindezek ellenére elfogulatlan leszek, hiába tudom, hogy mi- miért van épp úgy benne, ahogy - mint szimpla olvasó, az olvasási élményemet osztom meg róla veletek.
...Kezdve az első benyomással:
Próbálom magamat finoman kifejezni, mert eddigi tapasztalataimból ítélve a könyvborítót ért kritikák még magát a művet érteknél is kevésbé viselik jól a tervezők/szerzők... viszont azt tudom mondani, hogy marketing szempontból egyáltalán nem tartom ideálisnak ezt a darabot... persze kiolvasva sejtem, hogy miért ezt kapta borítónak, de ugye előbb a borítót látja az olvasó, és csak azután olvassa a könyvet, hogy már megvette. És ezt a borítót egyáltalán nem vélem olvasó (vevő) csalogatónak... Szerintem egy "komolyabb" borítóval sokkal eladhatóbbá, befogadhatóbbá válhatott volna a célközönség számára. Hangsúlyoznám, hogy ez az én véleményem, azaz attól, hogy én így gondolom, még nem feltétlen van így. Viszont mivel a saját véleményemet írom, így hát most ezt olvassátok...
Voltaképp közvetetten, azaz ismerőseim által, hallomásból informálódtam csak erről az esetről, de a rájuk mért (mármint amit az ismerőseimre mért az a bizonyos kiadó) fenyegetések és rágalmak az én gyomromat is felforgatták... így nem volt kérdés, hogy elfogadjam recenziós példányként azt a könyvet, amit ez a sztori ihletett. Viszont mindezek ellenére elfogulatlan leszek, hiába tudom, hogy mi- miért van épp úgy benne, ahogy - mint szimpla olvasó, az olvasási élményemet osztom meg róla veletek.
...Kezdve az első benyomással:
Próbálom magamat finoman kifejezni, mert eddigi tapasztalataimból ítélve a könyvborítót ért kritikák még magát a művet érteknél is kevésbé viselik jól a tervezők/szerzők... viszont azt tudom mondani, hogy marketing szempontból egyáltalán nem tartom ideálisnak ezt a darabot... persze kiolvasva sejtem, hogy miért ezt kapta borítónak, de ugye előbb a borítót látja az olvasó, és csak azután olvassa a könyvet, hogy már megvette. És ezt a borítót egyáltalán nem vélem olvasó (vevő) csalogatónak... Szerintem egy "komolyabb" borítóval sokkal eladhatóbbá, befogadhatóbbá válhatott volna a célközönség számára. Hangsúlyoznám, hogy ez az én véleményem, azaz attól, hogy én így gondolom, még nem feltétlen van így. Viszont mivel a saját véleményemet írom, így hát most ezt olvassátok...
...Aztán, térjünk rá a beltartalomra!
(Továbbra is elfogulatlan és őszinte leszek...) Hiába értem a miérteket, olvasói élmény szempontjából nálam a könyv első fele megbukott. A nyitójeleneten kívül (ami egész erőteljesre sikerült) csaknem a 80. oldalig szenvedés volt olvasnom. Annyira tömény métely volt az egész, hogy képtelen voltam napi 15-20 oldalnál többet olvasni belőle. Nagyjából a 80. oldalig ugyanazokat a köröket futották a karakterek. Jóska egy genya, a többi meg szapulja - nagyvonalakban kb. ennyi történt odáig. Rengeteget rontott az olvasási élményen, hogy mint egy dokumentációt, olyan szinten végigolvastatta velünk a szerző a chatbeszélgetéseket. Persze valószínűnek tartom, hogy a "valósághűség" végett, hogy méginkább átérezze az olvasó az adott helyzetet (üzenetet), viszont bennem ez a szintű részletesség olyan érzést keltett, mintha az írók a regényekben azt is megosztanák velünk, mikor egy karakter elmegy wc-re napjában mondjuk 5x, és nem csak azt írná le, hogy "Pisti ma másodjára ment üríteni", hanem azt is, hogy 12:00-kor, és épp milyen állagút... - Azt hiszem, hogy erre mondják azt, hogy túlírt. Nekem legalábbis ez nagyon sok volt... Lehet, hogy elég lett volna az első 2 ilyen üzenetet az elejétől a végéig megírni a könyvben, és a többiből csak a lényeget kiszedni. Mert értem én, hogy így méginkább érzékeltetve volt ezáltal is a fószer pszichotikus és egyéb jellemzői, viszont ezt jobb lett volna oly' módon megoldani, hogy ne rontson az olvasási élményen. Aztán lehet, hogy csak nálam volt ez a helyzet... de nálam nagyon.
Nagyjából a 80. oldaltól vált élvezhetővé a sztori. Már amennyire valaki élvezni tudja, amikor egy csapat azon dolgozik, hogy ellehetetlenítsen egy (nagyon nem jó) valakit... nyilván bennem is felvetett ez a dolog némi morális kérdést, mert bár a történet szerint Bárányék kivívták maguknak a "legnagyóbb rohadék csalók egyike" címet, ettől függetlenül a csapat módszerei sem voltak hát... mondjuk úgy, hogy különbek.
Saját meglátásom szerint az ilyen típusú emberek "kicsinálására" csak azok képesek, akik némi hasonlóságot hordoznak magukban. Nekem pl. nem biztos, hogy lenne gyomrom ilyenhez. Hiába erős az igazságérzetem...
Viszont mindemellett a könyv 2. fele jócskán meg lett fűszerezve az elsőhöz képest. A csapat házaspárjának (Ilona és Tamás) jeleneteit nagyon szerettem, továbbá a kollégák közötti évődések is hatalmasat dobtak az amúgy nyomasztó témájú történeten. "Árny" karaktere kapcsán vagyok csak elégedetlen, hogy nem lett jobban kidolgozva- bemutatva. Komoly szerepet kapott a sztoriban, és mégis alig jutott neki pár fejezet...
Az írói stílus számomra nem feküdt minden szempontból, pl sok esetben soknak tartottam, mondjuk hogy szinte mindig egy jelzővel látta el az épp szóban forgó karaktereket, mint pl. "a duci kollegina ekkor azt mondta", "a szőkeség ezután azt csinálta...", "a kreol bőrű így", "a vékony pasi úgy", stb... Engem gyakran zavartak ezek, főleg, hogy sok esetben fordultak elő ezen "megnevezések".
Ami viszont kifejezetten tetszett, az az, AHOGY egy krimivé szőtte ezt a témát a szerző. Árny karaktere igen jót tett a fő vonalnak, és az eddigi esetek történetei is egy jó alapot adott neki, rendkívül jó ötletnek tartom a sztori ezen ágát is. Az pedig, ahogy részesévé válhattam egy ilyen internetes nyomozóbrigád munkájának, ugyancsak érdekes és egészen újszerű élmény volt számomra. Aztán az is párját ritkítja, hogy mennyi mentális/pszichés betegséget/abnormalitást mutat be ezzel a kötettel (borderline-szindróma, meghasadt személyiség, bipolaritás, nárcisztikus személyiségzavar, megalománia, skizofrénia, stb).
Bár mint mondtam, a stílus nekem nem feküdt mindenhol, ennek ellenére ami által egy jó könyvvé válhatott számomra, az mégis a szerző megfogalmazása és szóhasználata volt. A nagy átlaghoz képest igen gazdag szókinccsel, és gyakran nem éppen szokványosan fejezi ki magát, és nem egy helyen már-már lírikusan gyönyörűen fogalmaz. Egy pasitól, pláne egy ilyen jellegű könyvbe nem nagyon számítottam erre - de annál jobban esett!
Összességébe véve, ez a könyv tetszett is meg nem is. De minden általam vélt hibája ellenére nagyon örülök, hogy megíródott és olvashattam, és remélem, hogy sokakhoz eljut, mert hatalmas tanulságok vannak benne. Olvasóknak, szerzőknek, és kiadóknak egyaránt ajánlom, hogy legalább egyszer kerítsenek rá sort, mert az, ami ebben a könyvben van, ha csak közvetetten is, de mindannyiunkat érint. Mindenkit, aki az online irodalmi térben mozgolódik.
Köszönöm a bizalmadat Jani, hogy olvashattam, és további sok sikert kívánok!
Végezetül pedig kiidézek pár számomra érdekes/tetsző részletet a könyvből:
"...a hiszékenység vámszedője. Jól kidolgozott üzleti tervvel kopasztja meg a delikvenseket az ambícióikra építve."
"...miként lesz az ingyenesből fizetős anélkül, hogy kitörne a gyalázat."
"A "bestseller" dicsfény pislákolni látszott."
"A kiadó újabb és újabb rendőrségi feljelentések hírével próbálta borzolni az idegeket, de a jogi bűvészkedés horrorja rövidesen átcsúszott a komédia zsánerébe, és önmaga karikatúrája lett."
"Akiben erős az igazságérzet, az bizony leggyakrabban magában hordozza a bosszúvágy bűnét."
"Még az is lehet, hogy nárcisztikus önhittségükben önnön kvalitásukat túlértékelve azt hitték, hogy uralhatják a tömeget."
"A maga építette légvár összedőlt romjain ült tort a megbántottak sokasága."
(Továbbra is elfogulatlan és őszinte leszek...) Hiába értem a miérteket, olvasói élmény szempontjából nálam a könyv első fele megbukott. A nyitójeleneten kívül (ami egész erőteljesre sikerült) csaknem a 80. oldalig szenvedés volt olvasnom. Annyira tömény métely volt az egész, hogy képtelen voltam napi 15-20 oldalnál többet olvasni belőle. Nagyjából a 80. oldalig ugyanazokat a köröket futották a karakterek. Jóska egy genya, a többi meg szapulja - nagyvonalakban kb. ennyi történt odáig. Rengeteget rontott az olvasási élményen, hogy mint egy dokumentációt, olyan szinten végigolvastatta velünk a szerző a chatbeszélgetéseket. Persze valószínűnek tartom, hogy a "valósághűség" végett, hogy méginkább átérezze az olvasó az adott helyzetet (üzenetet), viszont bennem ez a szintű részletesség olyan érzést keltett, mintha az írók a regényekben azt is megosztanák velünk, mikor egy karakter elmegy wc-re napjában mondjuk 5x, és nem csak azt írná le, hogy "Pisti ma másodjára ment üríteni", hanem azt is, hogy 12:00-kor, és épp milyen állagút... - Azt hiszem, hogy erre mondják azt, hogy túlírt. Nekem legalábbis ez nagyon sok volt... Lehet, hogy elég lett volna az első 2 ilyen üzenetet az elejétől a végéig megírni a könyvben, és a többiből csak a lényeget kiszedni. Mert értem én, hogy így méginkább érzékeltetve volt ezáltal is a fószer pszichotikus és egyéb jellemzői, viszont ezt jobb lett volna oly' módon megoldani, hogy ne rontson az olvasási élményen. Aztán lehet, hogy csak nálam volt ez a helyzet... de nálam nagyon.
Nagyjából a 80. oldaltól vált élvezhetővé a sztori. Már amennyire valaki élvezni tudja, amikor egy csapat azon dolgozik, hogy ellehetetlenítsen egy (nagyon nem jó) valakit... nyilván bennem is felvetett ez a dolog némi morális kérdést, mert bár a történet szerint Bárányék kivívták maguknak a "legnagyóbb rohadék csalók egyike" címet, ettől függetlenül a csapat módszerei sem voltak hát... mondjuk úgy, hogy különbek.
Saját meglátásom szerint az ilyen típusú emberek "kicsinálására" csak azok képesek, akik némi hasonlóságot hordoznak magukban. Nekem pl. nem biztos, hogy lenne gyomrom ilyenhez. Hiába erős az igazságérzetem...
Viszont mindemellett a könyv 2. fele jócskán meg lett fűszerezve az elsőhöz képest. A csapat házaspárjának (Ilona és Tamás) jeleneteit nagyon szerettem, továbbá a kollégák közötti évődések is hatalmasat dobtak az amúgy nyomasztó témájú történeten. "Árny" karaktere kapcsán vagyok csak elégedetlen, hogy nem lett jobban kidolgozva- bemutatva. Komoly szerepet kapott a sztoriban, és mégis alig jutott neki pár fejezet...
Az írói stílus számomra nem feküdt minden szempontból, pl sok esetben soknak tartottam, mondjuk hogy szinte mindig egy jelzővel látta el az épp szóban forgó karaktereket, mint pl. "a duci kollegina ekkor azt mondta", "a szőkeség ezután azt csinálta...", "a kreol bőrű így", "a vékony pasi úgy", stb... Engem gyakran zavartak ezek, főleg, hogy sok esetben fordultak elő ezen "megnevezések".
Ami viszont kifejezetten tetszett, az az, AHOGY egy krimivé szőtte ezt a témát a szerző. Árny karaktere igen jót tett a fő vonalnak, és az eddigi esetek történetei is egy jó alapot adott neki, rendkívül jó ötletnek tartom a sztori ezen ágát is. Az pedig, ahogy részesévé válhattam egy ilyen internetes nyomozóbrigád munkájának, ugyancsak érdekes és egészen újszerű élmény volt számomra. Aztán az is párját ritkítja, hogy mennyi mentális/pszichés betegséget/abnormalitást mutat be ezzel a kötettel (borderline-szindróma, meghasadt személyiség, bipolaritás, nárcisztikus személyiségzavar, megalománia, skizofrénia, stb).
Bár mint mondtam, a stílus nekem nem feküdt mindenhol, ennek ellenére ami által egy jó könyvvé válhatott számomra, az mégis a szerző megfogalmazása és szóhasználata volt. A nagy átlaghoz képest igen gazdag szókinccsel, és gyakran nem éppen szokványosan fejezi ki magát, és nem egy helyen már-már lírikusan gyönyörűen fogalmaz. Egy pasitól, pláne egy ilyen jellegű könyvbe nem nagyon számítottam erre - de annál jobban esett!
Összességébe véve, ez a könyv tetszett is meg nem is. De minden általam vélt hibája ellenére nagyon örülök, hogy megíródott és olvashattam, és remélem, hogy sokakhoz eljut, mert hatalmas tanulságok vannak benne. Olvasóknak, szerzőknek, és kiadóknak egyaránt ajánlom, hogy legalább egyszer kerítsenek rá sort, mert az, ami ebben a könyvben van, ha csak közvetetten is, de mindannyiunkat érint. Mindenkit, aki az online irodalmi térben mozgolódik.
Köszönöm a bizalmadat Jani, hogy olvashattam, és további sok sikert kívánok!
Végezetül pedig kiidézek pár számomra érdekes/tetsző részletet a könyvből:
"...a hiszékenység vámszedője. Jól kidolgozott üzleti tervvel kopasztja meg a delikvenseket az ambícióikra építve."
"...miként lesz az ingyenesből fizetős anélkül, hogy kitörne a gyalázat."
"A "bestseller" dicsfény pislákolni látszott."
"A kiadó újabb és újabb rendőrségi feljelentések hírével próbálta borzolni az idegeket, de a jogi bűvészkedés horrorja rövidesen átcsúszott a komédia zsánerébe, és önmaga karikatúrája lett."
"Akiben erős az igazságérzet, az bizony leggyakrabban magában hordozza a bosszúvágy bűnét."
"Még az is lehet, hogy nárcisztikus önhittségükben önnön kvalitásukat túlértékelve azt hitték, hogy uralhatják a tömeget."
"A maga építette légvár összedőlt romjain ült tort a megbántottak sokasága."
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2023. februárban íródott.)