Marton Emma: Még nem mehetünk haza

Marton Emma debütáló regénye ez a könyv, és stílusával azt sugallja számomra, hogy könnyed, egyszerű történetekre ne igen számítsak tőle. Legalábbis... ez a kötet még csak nyomokban sem mutat ilyen jegyeket. 

A történet a II. Világháborúban játszódik, méghozzá Franciaországban, egy német gyerekkatona szemszögéből. A szerző egy egész rövidke történetbe sűrítette bele a szövetségesek partraszállását, Caen bombázását, és magát az ostromot. Ám nem a megszokott "hősies" sztorit kapjuk, hanem lényegében egy belső küzdelemről olvashatunk: mi a fontosabb - egy (voltaképp "mondva csinált") parancs teljesítése a szinte biztos halál terhe mellett, vagy a túlélés, a dezertőrré válás következményeivel. Az én olvasatomban a sztori lényege erre van kiélezve, bár furcsa mód leginkább a mellékszereplőknek köszönhetően, mert míg a főszereplő (Heinz) hazafiasan, jó katonaként igyekszi kivenni a részét a háborúból, és teljesíteni a rá rótt feladatot (még ha gyanítja is, hogy feleslegesen), a történet folyamán bárhol fordul meg, lépten-nyomon olyanokkal találkozik, akik próbálják megingatni, és lebeszélni ezen elhatározásáról. 

Az egész kötetet átjárja a parancs kétségessége, ami alapból ad egy feszültséget a főhősnek, és így persze nekünk, olvasóknak is. Ezáltal végig bizonytalanságban vergődünk, ám nem csak e téren. A főhős ugyanis a saját népének (németek) tettei iránt is hasonlóképp érez. Az ő tetteik miatt nehezen számol el a saját lelkiismeretével, mivel gyakorlatilag ők is "megszállók", így hiába is sikerült egy francia családdal megbarátkoznia, a franciák többsége ellenségként tekint rájuk. Így pedig bárhová is néz, ellenségeket lát. Az amerikai katonák egy német katonát zokszó nélkül kiiktatnának. A franciák, ha módjukban is állna, nem segítenének. A sajátjai, a németek pedig megbízhatatlanok - hisz' gyakorlatilag a halálba küldték. Nem számíthat senkire, nem bízhat senkiben, így egymaga próbál helytállni és túlélni. Ami egy ilyen háborúban... könnyen lehet, hogy kivitelezhetetlen. 

A II. Világháborút e regénnyel egy egészen új megközelítésben láthatjuk, így a maga nemében egészen különlegesnek számít. Realisztikussá pedig az írói stílus teszi. 

Emma szépen ír, nem nehéz megszeretni a fogalmazásmódját, a történetvezetés is jól megy neki, és bár számomra túlzottan vontatott volt a sztori, azt tudom mondani, hogy ez esetben ennek ilyennek kellett lennie. 

Ha valaki csípi a lassabbra vett, kissé szépirodalmi jellegű történeteket, és egy drámai, megrázó, és elgondolkodtató háborús regényt olvasna, ezzel a könyvvel nem nyúlhat mellé. 

Első regénynek pedig kiváló, le merem fogadni, hogy a szerzőtől még nagyon sok jó olvasmányt várhatunk! 

Gratulálok Emma, és további sok sikert kívánok!  

Lennének ötleteim egy Mindaleth fotózáshoz is ezzel a könyvvel, talán ha majd az anyagi kereteim megengedik, egyszer meg is valósítom őket. 

A könyv elérhető a shop.konyvmogul.hu - A magyar szerzők webáruháza-ban, ahol a MINDALETH kuponkódot használva 10%-os kedvezménnyel vásárolhattok: