Buótyik Dorina: Gracie Simpson történetei 1-3.
KALAND / KRIMI / FANTASY / TÖRTÉNELMI
A fülszövegek eleget elárulnak róluk ezért a történetükkel nem igazán fogom szaporítani szavaim...
1. - III. Amenemhat rejtélye
A szerző első könyve kapcsán csak a benyomásaimról beszélnék, kezdve azzal, hogy az olvasása közben már tisztában voltam vele, hogy sokan vannak, akiknek nagyon tetszett, és igazán szerették. Emiatt rengeteget gondolkodtam azon, hogy talán bennem van a hiba, talán csak rosszkor álltam neki a történetnek, vagy épp csak túlzottan kritikus kedvemben vagyok, de bárhogy próbálom mentegetni, a helyzeten nem változtat... ha muszáj lenne értékelnem, az 5-ből maximum 2 csillagot tudnék rá adni, azt is leginkább a sztori ötletéért.
Ugyanis szerintem túlzottan gyermeteg volt az írásmód, a stílus. Az itt kapottnál sokkal kiforrodtabb leírásokra, és életszerűbb, komolyabb párbeszédekre lett volna szükségem ahhoz, hogy élvezhetőbb és értékelhetőbb lehessen számomra ez a kötet. Ifjúsági regényként kezelve annyira nem róható fel neki a gyermeteg vonása, viszont szerintem az ötlet és a téma még így is igényelt volna egy érettebb kidolgozást, mert nagyon vázlatos és összecsapott, mindamellett, hogy még így is kivehető belőle az írónő egyiptomi témában való tudása, jártassága. Úgyhogy a téma ismeretében nem is érzek hiányt... inkább az ötletei átadásának hogyanjaival voltak problémáim. Hogyan alkossunk karaktereket, és hogyan párbeszédeket? Hogyan leírásokat? Hogyan legyen nyomonkövethetően, átláthatóan is izgalmas egy kalandregény? Hogyan ne csak átszaladjunk egy történeten, hanem éreztessük is az olvasókkal a benne zajló folyamatokat?
Mert tudom, hogy hol és mi játszódik, tudom, hogy a karakterek mit csinálnak/mondanak... de ahhoz, hogy érezzem, amit ők, és ott lehessek velük a történetben, ennél sokkal de sokkal alaposabb kidolgozottságra lett volna szükségem. A kötetet szerintem leginkább az "első könyves írók heve" jellemzi, amit arra értek, mikor egy szerzőnek adódik egy nagyszerű ötlete, látja és átéli magában a történetet, de úgy rápörög, hogy nem tudja oly módon átadni, hogy az olvasók is hasonlóképp láthassák, átélhessék. Lassítani kéne. Jobban megfigyelni, a karaktereken befelé, és a körülöttük levő világra és eseményekre kifelé tekintve egyaránt. Sokkal inkább bemutatni és éreztetni a dolgokat, mint pár suta dialógussal közölni.
Így hát az első kötetből ítélve tagadhatatlan az írónő téma iránti rajongása, viszont számomra nem volt elég a jó ötlet ahhoz, hogy élvezhessem is a történetet. Annak papírravetésének mikéntjébén még sokat kellett volna ehhez fejlődnie.
2. - Az egyiptomi királynő rejtélye
Viszont még mindig sok a kapkodás, mert bár az előzőnél könnyebben követhető cselekményű, még mindig akadtak olyan szituk, amiket nem ártott volna alaposabban kibontani. Szerintem még sok olyan pontja volt a sztorinak ami komolytalanná tette, legalábbis nem volt meg az a kellő írói hozzáértés(?), ami kiemelkedővé tehette volna az ötletet.
Összességébe nézve ez a kötet egy erős közepes élmény volt számomra, azaz ha értékelnem kéne, 3 csillagot kapna.
3. - Maahes Isten rejtélye
Sokkal alaposabbnak, kigondoltabbnak éreztem, mint az eddigi köteteit. Mintha az első regényeit még egy kislány, de a harmadikat már egy fiatal írónő írta volna. És végülis kb. ez is történt... Nem véletlenül érezhető így a könyveken.
Viszont ami a 3. kötetet illeti, az első harmadában úgy éreztem, hogy nagyon-nagyon fogom szeretni... De azután itt-ott megint fel-fel bukkantak az előző kötetek "gyerekbetegségei". Kicsit úgy éreztem magamat, hogy a szerző felült egy lóra, és a bemelegítés alatt mivel még koncentrált, elhitette a közönséggel, hogy az ő párosuk fogja megnyerni a versenyt... de mikor pályára lépett, elengedte a gyeplőt, aztán a lónak "egyedül" kellett végigmennie rajta. Végig is ment, csak hát... közben jó pár rudat levert. Persze (ezzel a metaforával élve) az énáltalam felállított pályán teljesítettek így... mások pályáján simán megeshet, hogy dobogósak lesznek.
(Csak a tisztánlátás kedvéért: a metaforámban a ló képviseli az történetet/ötletet, a lovas pedig a szerzőt, azaz a történet megíróját.)
Viszont annak ellenére, hogy a sztori itt-ott sántított számomra, ezt a kötetet már határozottan élvezni is tudtam. Ez a benne rejlő csavarokon túl túlnyomó részt annak volt köszönhető, hogy sokkal informatívabb volt, alaposabban voltak bemutatva a régészet aspektusai, mint pl. az ásatás, de maga a nyomozásos szál is, hogy egy riporter miként jár utána egy eltűnt fiú ügyének.
A romantikus részek még mindig kissé bagatellek voltak számomra, viszont mivel csak aprócska fűszer gyanánt vannak belefűzve a sztoriba, így ez ne rettentsen vissza senkit!
Tetszik, hogy az írónő hogyan és mikre fűz fel 1-1 történetet. Egy olyan "egyiptomi univerzumot" hozott létre ezzel a könyvsorozattal, ami folyamatosan tágul. Jönnek be új karakterek, új istenek, új régészeti leletek, új kalandok és rejtélyek... Ötletekből nincs hiány, sőt, talán pont hogy túltengés van belőlük, és épp ez okoz nehézséget, és épp ezért azok profibb átdása sem könnyű.
Viszont nagyra értékelem a fejlődést, amit az eddigi 3 kötet alatt tapasztaltam, ezért a harmadikra 4 csillagot adok. Részben bíztatás gyanánt is, hogy a történet 4. része mégjobb legyen, és akár számomra is 5 csillagos lehessen!
Annak idején, mikor először hallottam a szerzőről, még csak az első két kötete volt megjelenve. Engem akkoriban valójában csak a 2. érdekelt, viszont mivel egy sorozat 2. kötete, beszereztem az elsőt is, és ezért olvastam el végül mind a három részét. Kettős érzésem van azzal kapcsolatban, hogy jobb is volt így, vagy elég lett volna akár csak a harmadikat olvasnom, mert bár az írói tudás és stílus még nagyon csiszolatlan volt az első résznél, Gracie történetei mégiscsak ott kezdődtek... mindegyik könyv más-más történetet foglal magába, így gyakorlatilag egymástól függetlenül is megállják a helyüket, de az álandó karakterek miatt érdemes lehet az elejével kezdeni, hisz' ha valaki a sorozat sokadik részénél vág annak olvasásba, akkor le-le marad pár velük megtörtént dologról.
Lemarad a korábbi tapasztalásaikról, de ettől függetlenül érteni fogja az aktuálisan általa olvasott részt.
Szerintem ezt olvasója válogatja... lehet, hogy ezt a véleményt olvasván egyből a harmadik kötettel kezdenék, viszont mivel már mindhármat olvastam, azt gondolom, hogy jobb volt ez így. Örülök, hogy nem maradtam le az első 2 könyvben történtekről!
Ha javasolnom kellene ezügyben valamit, amondó lennék, hogy akit érdel a sorozat bármelyik kötete, adjon neki esélyt! Ha meg mindegyik érdekelné, de az elsővel esetleg elégedetlen lesz, az ne tántorítsa vissza a továbbiaktól!
Ha pedig már tudod, hogy a harmadikkal fogod kezdeni, kövesd YouTube csatornámat, ahol bővebben fogok mesélni az első két könyvről, így azok történetébe is belehetsz avatva, amikről ebben az esetben lemaradnál...
...és aki a sorozat folytatására kíváncsi, a szerzővel készített interjúval sok-sok érdekességet tudhat majd meg!
A videós olvasói élménybeszámolómat, és a szerzővel készített mini-interjút hamarosan láthatjátok-hallhatjátok:
Minden hibája ellenére is nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a csavaros kalandregényeket, és érdekeli a régészet, + Egyiptom történelme, hitvilága, kultúrája! A szerző ritka nagy tudással rendelkezik e témákban, és a történeteiben ezekkel kifejezetten jól is operál. A könyvei által élvezhető módon juthatunk olyan információkhoz, amik pl. engem az iskolapadban teljesen hidegen hagytak... soha nem gondoltam volna, hogy érdekelnének, sőt, hogy akár még meg is tudnám kedvelni az egyiptomi témájú könyveket. Dorinának viszont sikerült felkeltenie (és megtartania) az érdeklődésemet. Rengeteget tanultam általa, amit ezúton is nagyon köszönök!
Szívből kívánok neki még nagyon sok sikert, és sok olvasót!
Fotó: Kaposvári Gréta / GretaMedia
Smink: Orosz Ivett / Ivy MUA
Kellékek: Vadnai Ágnes / Senga
Szponzor: Morningstar Publishing
Az első 2 kötetetet itt:
...a 3. kötetet pedig itt keressétek:
