Gabriel Russ - Az apa
2022.06.21
KALAND/ LÉLEKTANI / THRILLER
A könyvekről írt véleményeimet egy-egy fotóval szoktam "bemutatni", és ezek kevésbé ötletes változata, amikor a borítót igyekszem valamelyst megeleveníteni. Ennek leginkább 3 oka lehet:
1., A fotózás idejére még nem olvastam az adott könyvet, így csak a címére-fülszövegére, és a borítójára tudok hagyatkozni az ötletek terén.
2., Olvastam a könyvet, és ötletem is lenne mivel megmutatni a tartalmát... csak sajnos elég pénzem nincs hozzá.
3., Ha olvastam, ha nem, a borító annyira tetszik, hogy nem tudom nem "felhasználni".
....nos, "Az Apa" a 3. indok "áldozatául" esett. És úgy vélem, ezzel el is mondtam, hogy mit gondolok a borítóról.
A története kapcsán viszont azt hallottam, hogy volt, akit a "Mélyütés" c. filmre emlékeztetett. Mivel szeretem azt a filmet, emiatt méginkább vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet. És nagyot csalódtam, de kellemesen! Mert hogy, egyrészt totál más ez a történet (CSAKIS annyi a közös pont, hogy az apa mindkettőben boxoló), másrészt még a film sztorijánál is sokkal-sokkal jobban tetszett!
(SPOILER VESZÉLY!)
Bill e történet kezdetére már világhírű boxoló, viszont karrierje csúcsának kapujában állva magánélete pont a legmélyebb pontjaihoz érkezik. Ugyanis több mint 5 éve belekeveredett egy kapcsolatba, méghozzá az egyik rajongójával. Egy darabig imponált neki, és élvezte Nancy iránta érzett rajongását, de hamar kibújt a szög a zsákból, és rájött, hogy szimplán a pénzéért tapad rá a csaj, nem pedig önmagáért. Amikor szakítani akart, - mondjuk úgy - bevetette a legnagyobb "aduászt", amit egy felelősségteljes férfivel szembe lehet, és közölte vele, hogy terhes.
Így főhősünk a kislánya miatt, további 4-5 évig őrlödött ebben a mérgező kapcsolatban, míg nem szakítottak.
És itt kezdődik a könyv története, ami egy felelősségteljes, elhivatott sportoló és szerető apáról szól. Aki amúgy vérmérsékletét meghazudtolóan, relative egész jól tűri, és bár nehezen, de higgadtan tudja kezelni a rettenetesen buta és önző anya "dolgait", és egyúttal az ő velejéig romlott élettársát.
Mindeközben pedig igyekszik megtartani a veretlenségét a ringen is, ami persze cseppet sem könnyű ilyen nehézségek közepette.
A sztori több helyen csavaros, itt-ott fény derül 1-1 igen durva titokra, és mind-mind a realitás talaján maradva, azaz simán hallhatnánk az e könyvben előforduló dolgokat akár az esti hiradóban (Isten őrizz!), vagy a hírlapokban...
Érzelmi zsarolás, bántalmazás, erőszak, pedofilizmus, gyilkosság.
Írónk cseppet sem kímélte olvasói lelki világát, gyomorforgatóan dühítő, bicskanyitogató jeleneteknek lehetünk tanúi, és együtt szenvedünk Billel és a lányával. Mert hogy, mint minden családban, itt is leginkább a gyerek szenvedi el a szülők tetteit és döntéseik következményeit.
Kitérve a karakterekre, nekem Mami (Margo), a szakácsnéni, és Mrs.Woods, az óvónő volt a legszimpatikusabb, de nagyon szerettem Demetriust (az edző), Fabiot (Bill menedzsere), és a papot is.
Számomra a legirritálóbb Nancy karaktere volt, és pont azért, mert sodort már a szél az "utamba" egy pont ugyanilyen nőszemélyt, és persze a legborzalmasabb tapasztalataim közé sorolom. Sajnos nem csak a könyv lapjain szerepelnek ilyen emberek, hanem a valóságban is mérgezik az életünket.
A legrokonszenvesebbnek Bill ügyvédnőjét tartom. Hasonlóképp kezeltem én is a Nancy-féle fúriát, bár egyáltalán nem volt könnyű nem a földbedöngölni (minden alkalommal, amikor megszólalt), úgyhogy büszke is vagyok magamra, ahogy Jeniferre is (és így Gáborra, hisz' ő az "alkotója").
Eleinte ami egy picit tündérmese szerűvé tette a sztorit, az nem is az, ahogy Ann (Bill gyerekkori szerelme/mostohatestvére) visszatért Bill életébe, hanem az, hogy miután kishíján megölte az exe, full nyitott volt szinte rögtön egy új párkapcsolatra.... oké, hogy már nagyon régről ismerte Billt, és tudta, hogy megbízhat benne. De számomra a pszichológia azt sugallta, hogy hogyha engem szinte agyonver a párom, majd vízbe akar folytani, nem kívánkoznék egy pasi közelébe sem, még nagyon jó ideig.
De aztán... ha jól belegondolok, mégiscsak előfordulhat ilyen... édesapámat és a bátyáimat AKARNÁM, hogy mellettem legyenek, mert tudom, hogy ők megvédenének, és bízhatok bennük. Bill pedig, a történet szerint mondhatni a mostohatestvére volt egy ideig, így igazából... ez is egész hihető volt.
Ami kevésbé, az a szökési- "gyermekrablási" kísérletük. Értettem és átéreztem eme döntésüket, de ezzel a valóságtól kissé már elrugaszkodottnak véltem dolgot. Bár a sztori Amerikában játszódik, és ott a valóságban is tesznek olyanokat az embereket, amiket mi, átlag európaiak kb annyival reagálunk le: "ez is tuti egy amerikai baromság", "ez tutira ott történt", "ezt tutira ők csinálták", stb...
Írói szempontból viszont jól működött, mégszínesebbé tette a történetet, méginkább izgalmasabbá és kiélezettebbé a helyzetet.
Bill legféltettebb titka, ami a könyv vége felé derül ki, írtóra ledöbbentett. Sokminden megfordult a fejembe, hogy mi lehet, de ez egyáltalán nem!
Végül megint (hisz' írónk "A tigris szemében" c., előző regényénél is így volt) kaptunk egy hatalmas nagy tragédiát, egy csipetnyi misztikummal megfűszerezve, és aztán keser-édes érzésekkel zárva a kötetet.
És ahogy abban a könyvében, úgy itt is kaphattunk mély gondolatokat, bölcsességeket, és megannyi érzelmet.
Viszont Gáborunk ezen művében szinte egy szemernyi humor sincs (kivéve egyetlen egy részt). De elgondolkodnivaló viszont bőven! És ez jó! Mert kell ilyen is!
Gábor... bár ez a könyved ismét kissé megviselt lelkileg, szívből tudom ajánlani mindenkinek!
További jó munkát, és sok sikert kívánok a többi regényedhez is!
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2021. júniusban íródott.)
Smink: Sóvári DóraFotó: Pásztor Digi Gábor
