Lady Nairi - A teingák kora
2022.11.01
FANTASY / KALAND
A szerzőtől 2 könyvéből kaptam 1-1 kötetet, és úgy gondoltam, hogy közülük ezt olvasom először, mert ha a kiadásának dátumát nézem, ez jóval korábban íródhatott, mint a másik. (Ha jól látom kb 10 évvel korábban).
(Spoiler veszély!)
A történet javarészt a jövőben játszódik, méghozzá 2047-ben. Nem sok értelmét láttam a dátumnak, legalábbis nem igazán kreatívkodta ki magát ezügyben a szerző, ugyanis semmit nem fejt ki, hogy milyennek képzeljük a Földet 2047-ben (csak az ingadozó hőmérsékletre-, időjárásra tért ki) szimplán azért választhatta ezt a jövőbeni dátumot, mert hogy addigra "megérik" a világunk a pusztulásra. De ezt is csak annyival indokolja, hogy szemetelünk, és önpusztítóak vagyunk. Szó szerint CSAKIS ennyivel.
Szóval, adott egy apokaliptikus szitu, amit valamiféle gonosz lények akarnak előidézni (holott elvileg pont mi magunk okozzuk) és ezt megakadályozván írt anno egy Sti Poo nevű valaki egy könyvet, ami útmutatást ad, hogy miként lehet megmenteni a Földet. Ezt a könyvet egy professzor találja meg, és csak egy spanyol lány tudja elolvasni, mert hogy ő direkt "Olvasónak" "teremtetett". És a könyv ír a világunk különböző koraiba-dimenzióiba született kiválasztottakról, akik emberekként élnek/éltek, de valójában teingák. Egyfajta felsőbbrendű emberek, mert hogy tudnak a dimenziók között utazni. A 2047-es teingának (Namuswának) ezen személyeket kell összegyűjtenie más-más dimenziókból, hogy ők kilencen, közös erővel megakadályozzák a világunk pusztulását. Sti Poo könyvében minden teinga hollétéről szól egy-egy kisebb szöveg, így derítik ki, hogy Namuswának mely dimenziókba kell majd utaznia, viszont először a Bermuda-háromszögre utal a könyv, ahová egy medálért kell mennie, amire a dimenziókbeli utazásokhoz van szüksége.
Aztán az első teingáért a 79-es Vezúv kitöréséhez, a római kori Pompeiba kell utaznia.
A 2. teingáért a római Colosseumba, a gladiátorok korába.
A 3. teingáért az 1492-es évekbe,
A negyedikért az 1590-es évekbe egy Rómeó és Júlia szerű szituba,
Az ötödikért pedig a XVIII. századi Edinburgh-ba,
A hatodikat Auschwitz egyik táborából hozza el,
A hetediket a Titanic-ról,
A nyolcadikat pedig 2000-ből, egy amszterdami prosti utcáról.
Nagyon izgalmas és érdekes helyekre kell Namuswának utaznia, méghozzá a teingák ottani életének legborzalmasabb szituációiba.
A szerző ötlete és a könyv tematikája nagyszerű... viszont szerintem az írói tudását sajnos nagyon meghaladta, mert bár adottak voltak a jó ötletek, úgy érzem, hogy nem tudott élni velük...
Számomra az egész könyv nagyon kaotikus volt... hol a teingák könyvéből kaptunk 1-1 részletet, hol Namuswa álmaiból-látomásaiból, hol a jelen korukból, hol pedig másik dimenziókból. Ezzel még nem is lett volna gond, de éppen csak egy pillanatnyi betekintést nyerhettünk mindenbe, amit a más dimenziók esetében úgy tudnék felidézni, hogy Namuswa átért pl Pompeibe, megragadta az ottani teinga kezét, és ugrott is vissza vele a saját idejébe. Azaz hiába rejlett egy csomó jó írói lehetőség ezekben a más "dimenziókban", totál kiaknázatlanok maradtak - a főszereplő gyakorlatilag végigrohan a történeten. Elvileg nagyon nehéz feladata van (összegyűjteni a teingákat), de belegondolva kb meg sem erőltette magát, mert szinte rögtön melléjük utazott, magyarázkodnia sem kellett egyiknek sem, komolyabb akadályokba sem ütközött, meg kb semmi dolga nem akadt. Csak megragadta az épp aktuális teinga kezét, és magával rángatta a "dimenzió kapuba". Átérve a saját világába pedig lepasszolta a teingákat a spanyol csajnak... és kész, ezügyben minden happy-bugi.
Csakhogy közben a pasija meg megcsalja, és amiatt szomorkodik (de ez a szitu is rém egyszerű módon van megírva).
Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem értettem. A teljesen felesleges szerelmi dráma csak elbagatelizálta az amúgy komoly(nak vélhető) helyzetet. Ehelyett a történetszál helyett jobb lett volna a sztori lényegére koncentrálni, és kiaknázni a lehetőségeket, amit ez az utazósdi nyújtohatott volna. De sajnos a szerző nem így döntött... Legalábbis én ezt nagyon sajnálom.
Aminek örültem, az a történetbe fűzött verses részek voltak. Verset írni Nairi szerintem nagyon jól tud, viszont regényírás tekintetében úgy ézem, hogy volt egy nagyszerű ötlete, amihez még nagyon sokat kellett volna tanúlnia, mielőtt megírja.
Összefoglalva: Az ötlete tetszett, a könyv tematikája úgyszint... viszont szerintem ez az ő akkori tudását nagyon meghaladta.
Őszintén remélem, hogy e történet megszületése óta sokat tanult, mert vannak olyan jók az ötletei, és rendelkezik olyan jó fantáziával, ami tényleg megérdemli, hogy megjelenjen és mások is olvashassák. Viszont, hogy ezeket a többség élvezni is tudja, nagyon nem mindegy, hogy miként vannak megírva.
Nem elég, hogy leírtok egy történetet. JÓL kell megírni.
De biztosan vannak olyan olvasók, akiknek akár így is a kedvencévé válhat ez a kötet...
Az én olvasatomban A teingák kora egy kalandos regény, egy nagyon fantáziadús, de akkoriban még szárnyát bontogató szerző tollából. Örülök, hogy olvashattam, és kíváncsi leszek, hogy a szerző mennyit fejlődött azóta, hogy ezt megírta...
Nemsoká olvasni fogom az egyik legújabb kötetét, ami a Két világ között címet viseli.
A történet javarészt a jövőben játszódik, méghozzá 2047-ben. Nem sok értelmét láttam a dátumnak, legalábbis nem igazán kreatívkodta ki magát ezügyben a szerző, ugyanis semmit nem fejt ki, hogy milyennek képzeljük a Földet 2047-ben (csak az ingadozó hőmérsékletre-, időjárásra tért ki) szimplán azért választhatta ezt a jövőbeni dátumot, mert hogy addigra "megérik" a világunk a pusztulásra. De ezt is csak annyival indokolja, hogy szemetelünk, és önpusztítóak vagyunk. Szó szerint CSAKIS ennyivel.
Szóval, adott egy apokaliptikus szitu, amit valamiféle gonosz lények akarnak előidézni (holott elvileg pont mi magunk okozzuk) és ezt megakadályozván írt anno egy Sti Poo nevű valaki egy könyvet, ami útmutatást ad, hogy miként lehet megmenteni a Földet. Ezt a könyvet egy professzor találja meg, és csak egy spanyol lány tudja elolvasni, mert hogy ő direkt "Olvasónak" "teremtetett". És a könyv ír a világunk különböző koraiba-dimenzióiba született kiválasztottakról, akik emberekként élnek/éltek, de valójában teingák. Egyfajta felsőbbrendű emberek, mert hogy tudnak a dimenziók között utazni. A 2047-es teingának (Namuswának) ezen személyeket kell összegyűjtenie más-más dimenziókból, hogy ők kilencen, közös erővel megakadályozzák a világunk pusztulását. Sti Poo könyvében minden teinga hollétéről szól egy-egy kisebb szöveg, így derítik ki, hogy Namuswának mely dimenziókba kell majd utaznia, viszont először a Bermuda-háromszögre utal a könyv, ahová egy medálért kell mennie, amire a dimenziókbeli utazásokhoz van szüksége.
Aztán az első teingáért a 79-es Vezúv kitöréséhez, a római kori Pompeiba kell utaznia.
A 2. teingáért a római Colosseumba, a gladiátorok korába.
A 3. teingáért az 1492-es évekbe,
A negyedikért az 1590-es évekbe egy Rómeó és Júlia szerű szituba,
Az ötödikért pedig a XVIII. századi Edinburgh-ba,
A hatodikat Auschwitz egyik táborából hozza el,
A hetediket a Titanic-ról,
A nyolcadikat pedig 2000-ből, egy amszterdami prosti utcáról.
Nagyon izgalmas és érdekes helyekre kell Namuswának utaznia, méghozzá a teingák ottani életének legborzalmasabb szituációiba.
A szerző ötlete és a könyv tematikája nagyszerű... viszont szerintem az írói tudását sajnos nagyon meghaladta, mert bár adottak voltak a jó ötletek, úgy érzem, hogy nem tudott élni velük...
Számomra az egész könyv nagyon kaotikus volt... hol a teingák könyvéből kaptunk 1-1 részletet, hol Namuswa álmaiból-látomásaiból, hol a jelen korukból, hol pedig másik dimenziókból. Ezzel még nem is lett volna gond, de éppen csak egy pillanatnyi betekintést nyerhettünk mindenbe, amit a más dimenziók esetében úgy tudnék felidézni, hogy Namuswa átért pl Pompeibe, megragadta az ottani teinga kezét, és ugrott is vissza vele a saját idejébe. Azaz hiába rejlett egy csomó jó írói lehetőség ezekben a más "dimenziókban", totál kiaknázatlanok maradtak - a főszereplő gyakorlatilag végigrohan a történeten. Elvileg nagyon nehéz feladata van (összegyűjteni a teingákat), de belegondolva kb meg sem erőltette magát, mert szinte rögtön melléjük utazott, magyarázkodnia sem kellett egyiknek sem, komolyabb akadályokba sem ütközött, meg kb semmi dolga nem akadt. Csak megragadta az épp aktuális teinga kezét, és magával rángatta a "dimenzió kapuba". Átérve a saját világába pedig lepasszolta a teingákat a spanyol csajnak... és kész, ezügyben minden happy-bugi.
Csakhogy közben a pasija meg megcsalja, és amiatt szomorkodik (de ez a szitu is rém egyszerű módon van megírva).
Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem értettem. A teljesen felesleges szerelmi dráma csak elbagatelizálta az amúgy komoly(nak vélhető) helyzetet. Ehelyett a történetszál helyett jobb lett volna a sztori lényegére koncentrálni, és kiaknázni a lehetőségeket, amit ez az utazósdi nyújtohatott volna. De sajnos a szerző nem így döntött... Legalábbis én ezt nagyon sajnálom.
Aminek örültem, az a történetbe fűzött verses részek voltak. Verset írni Nairi szerintem nagyon jól tud, viszont regényírás tekintetében úgy ézem, hogy volt egy nagyszerű ötlete, amihez még nagyon sokat kellett volna tanúlnia, mielőtt megírja.
Összefoglalva: Az ötlete tetszett, a könyv tematikája úgyszint... viszont szerintem ez az ő akkori tudását nagyon meghaladta.
Őszintén remélem, hogy e történet megszületése óta sokat tanult, mert vannak olyan jók az ötletei, és rendelkezik olyan jó fantáziával, ami tényleg megérdemli, hogy megjelenjen és mások is olvashassák. Viszont, hogy ezeket a többség élvezni is tudja, nagyon nem mindegy, hogy miként vannak megírva.
Nem elég, hogy leírtok egy történetet. JÓL kell megírni.
De biztosan vannak olyan olvasók, akiknek akár így is a kedvencévé válhat ez a kötet...
Az én olvasatomban A teingák kora egy kalandos regény, egy nagyon fantáziadús, de akkoriban még szárnyát bontogató szerző tollából. Örülök, hogy olvashattam, és kíváncsi leszek, hogy a szerző mennyit fejlődött azóta, hogy ezt megírta...
Nemsoká olvasni fogom az egyik legújabb kötetét, ami a Két világ között címet viseli.
