Petróczki Kitti - Lujzi élete
2022.06.27
ROMANTIKUS / NAPLÓREGÉNY
A borítóról:
A kép, a színvilág, a kompozíció engem teljesen levett a lábamról...
Mikor megláttam, valahogy sejtettem, hogy romantikus történetet rejt, viszont olvasva teljesen olyan érzés fogott el, mintha igaz történet alapján íródott volna, és életrajzi regény lenne!
A kép, a színvilág, a kompozíció engem teljesen levett a lábamról...
Mikor megláttam, valahogy sejtettem, hogy romantikus történetet rejt, viszont olvasva teljesen olyan érzés fogott el, mintha igaz történet alapján íródott volna, és életrajzi regény lenne!
A könyv egy használati utasítással kezdődik, ugyanis írónőnk írása bár önmagában is teljes élményt nyújt, egyes fejezeteket QR-kódokkal egészített ki, amik egy-egy youtube-s zenéhez vezetnek. Azaz ha úgy vesszük - hanganyagot is kapunk a könyvhöz!
Jómagam főzés és takarítás alatt hallgattam végig a listát, mert több magyar dal is van köztük, és újabban még más zenék is zavarnak olvasás közben. Viszont így nagyon jól esett, méginkább rátudtam hangolódni a történetre, és beleélni magamat Lujzi érzelmi világába, és a zenei ízlésén keresztül méginkább megismerhettem-megérthettem. E listán található:
Ákos, Dalriada, Koncz Zsuzsa, Fekete Vonat, Kárpátia, Piramis, ROAD, de van itt még pl Metallica, Avril Lavigne, Lady Gaga, Alligatoah, és Nickelback is.
De! Mint mondtam, a könyv a dalok meghallgatása nélkül is teljes élményt nyújt, úgyhogy ha valaki nagyon nem csípné ezek műfajait, akkor sem éri veszteség, ha nem hallgatja meg őket.
Akik viszont szeretnék, azoknak felhívnám a figyelmét rá, hogy okostelefonon a saját tapasztalatom az, hogy nem minden QR-kód olvasó működik jól! Az első, amit letöltöttem androidra, minden kódnál hibát írt. Egy másikkal viszont az összes stimmelt.
A történetről:
Egy lány viszontagságokkal teli életéről szól, az 1990-es évektől csaknem napjainkig. Lujzi rengeteg családi-, baráti-, szerelmi drámán és csalódáson megy keresztül az évek alatt, miközben önmagát keresi - és többször el is veszíti.
A történet lényegi kérdése lehetne: "Ki vagyok én?"
A fájdalmakat, az örömöket, a tanulást és fejlődést, a kételyeket és a kitartártást pedig végig átjárják Lujzi legfőbb ismérvei: a bizalom a jövőben, a pozitív életszemlélet, és a valahová-valakihez tartozás vágya-keresése.
A történet elején máris kiderül, hogy nem éppen irígylésre méltó családba született. Édesanyjában - mondjuk úgy - nem tengett túl az anyai ösztön, testvérei között (3 húga és egy öccse volt, azaz öten voltak testvérek) nagy volt a széthúzás, amit persze az sem segített, hogy a szüleiknek sem volt felhőtlen a kapcsolata.
Lujzira hatalmas felelősség hárult már nagyon korán, mivel legidősebb testvérként kb átkellett vennie az anyai szerepet - ha már az illetékes nem remekelt benne. Ez persze hatalmas rivalizálást szított legidősebb húga és közte, amit a szüleik sem könnyítettek meg azzal, hogy vitáikban elvárták tőlük, hogy állást foglaljanak... - ezt a részt amúgy igencsak elborzadva olvastam.
Egy idő után ráadásul édesapjuk az alkoholfogyasztásba menekült, ezzel kb teljesen magukra hagyva szeretett gyermekeit.
Azt hiszem, az efféle családi hattér sokmindenre enged következtetni...
SPOILER!
Lujzi egyik húga már kiskorúként teherbeesett....
Egyik pedig még nagyon fiatalon, önként vetett véget az életének...
És a legkisebb testvérnek, Zalánnak is megvan a maga keresztje, amivel kb egyedül kell szembenéznie, hiába a nagy család...
Lujzi pedig, nagyobbacska túlzással: elindult az elzüllés útján. Rengeteg buli, rengeteg alkohol, és persze: pasik. Azért is írom "nagyobbacska túlzásnak" az "elzüllést", mivel mindemellett iskolába jár és tanul, aztán keményen dolgozik, hogy anyagilag is segíthesse a családját. A szabadidejében pedig... hát, valahogy kiereszti a gőzt, na.
A zenében talál leginkább boldogságra, na meg persze a zene által lel rá a legtöbb barátjára. Zenekart alapítanak, bandáznak, koncerteznek...
Viszont mindemellett komoly üzletasszonnyá is avanzsálódik, de később dolgozik pl folyamihajókon is egy ideig.
Mindeközben pedig több ilyen-olyan kapcsolata is lett, amikből rengeteget tanult.
A történetnek van egyfajta filozófiai oldala is. Nem csak a sok piálásról, a munkaügyi viszontagságokról, az elért sikerekről és a családi-baráti-párkapcsolati drámákról szól, hanem az egészet átfűzik Lujzi következtetései, tanúlságai. Nagyon őszintén, kendőzetlenül osztja meg velünk a sokak számára talán még szégyellni való momentumokat is, +egyenesen és nyíltan vállalja a véleményét és az érzéseit minden dologgal kapcsolatban.
Érdekes amúgy, hogy... Lujzi történetét olvasva, (valószínűleg a közvetlen írói stílusnak is köszönhetően) egyfajta rokonszenv alakult ki bennem iránta, méghozzá nagyon hamar - pedig rengeteg döntésével nem értettem egyet, és gyakran szögegyenest viselkedtem volna a helyében. Mégis... mint egy jó testvér, elfogadtam olyannak, amilyen, és teljesen meg tudtam érteni. Ami furcsa, hogy a filozófikus, mélyebb, elemző részekkel szinte teljesen ugyanazokat vallom, amit ő. Pedig a viselkedésünk totál más.
Amit viszont határozottan állíthatok:
Nagyon büszke vagyok rá, minden eredményéért, elért sikereiért, de a leginkább azért, akivé vált a történet során. Nagyszerű példakép lehetne sokak számára!
Egy szerintem mindenki számára könnyen érthető- és befogadható stílusban íródott, tanúlságos és elgondolkodtató történet, amit bátran ajánlok főleg azoknak, akik épp nem találják önmagukat.
Én pedig köszönöm, hogy ha csak olvasóként is, de részese lehettem Lujzi történetének!
Pár idézet a könyvből:
"Nem ismered a küzdelmeimet, sem azt, ami éltet. El sem tudod képzelni, hogy mi motivál minden nap, hogy felkeljek és harcoljak. Én nem az életbenmaradásért küzdök... Nem vagyok hétköznapi hős. Nem azért küzdök, hogy jobb legyek valakinél, nem is azért, hogy a társadalmi elvárásoknak megfeleljek."
"Az éltet, hogy adjak valamit a világnak. És ha mást nem is, egy mosolyt mindig adhatok, és ha mosolyogsz, a világ visszamosolyog rád."
"Van, aki nem ismeri a múltamat, van, aki csak részben, és van, aki elég jól, mégis azt kell mondanom, hogy ők tudják, ki vagyok én: egy lány a hajón, aki minden reggel úgy kel fel, hogy az élet szép."
"Sok minden befolyásolja, hogy mikor kinek érzi magát az ember. Elsősorban a környezet visszacsatolása, hiszen, ha nem is tudatosan, de a rólunk kialakult képet mi teremtjük. Ha nem érezzük komfortosan magunkat a visszajelzések okán, az arra késztet bennünket, hogy változtassunk."
"Ha én nem szeretem magamat, hogyan várhatom el bárkitől is, hogy szeressen?"
"Már nem az számít, hogy mit hagytam magam mögött, hanem hogy mi vár rám."
Jómagam főzés és takarítás alatt hallgattam végig a listát, mert több magyar dal is van köztük, és újabban még más zenék is zavarnak olvasás közben. Viszont így nagyon jól esett, méginkább rátudtam hangolódni a történetre, és beleélni magamat Lujzi érzelmi világába, és a zenei ízlésén keresztül méginkább megismerhettem-megérthettem. E listán található:
Ákos, Dalriada, Koncz Zsuzsa, Fekete Vonat, Kárpátia, Piramis, ROAD, de van itt még pl Metallica, Avril Lavigne, Lady Gaga, Alligatoah, és Nickelback is.
De! Mint mondtam, a könyv a dalok meghallgatása nélkül is teljes élményt nyújt, úgyhogy ha valaki nagyon nem csípné ezek műfajait, akkor sem éri veszteség, ha nem hallgatja meg őket.
Akik viszont szeretnék, azoknak felhívnám a figyelmét rá, hogy okostelefonon a saját tapasztalatom az, hogy nem minden QR-kód olvasó működik jól! Az első, amit letöltöttem androidra, minden kódnál hibát írt. Egy másikkal viszont az összes stimmelt.
A történetről:
Egy lány viszontagságokkal teli életéről szól, az 1990-es évektől csaknem napjainkig. Lujzi rengeteg családi-, baráti-, szerelmi drámán és csalódáson megy keresztül az évek alatt, miközben önmagát keresi - és többször el is veszíti.
A történet lényegi kérdése lehetne: "Ki vagyok én?"
A fájdalmakat, az örömöket, a tanulást és fejlődést, a kételyeket és a kitartártást pedig végig átjárják Lujzi legfőbb ismérvei: a bizalom a jövőben, a pozitív életszemlélet, és a valahová-valakihez tartozás vágya-keresése.
A történet elején máris kiderül, hogy nem éppen irígylésre méltó családba született. Édesanyjában - mondjuk úgy - nem tengett túl az anyai ösztön, testvérei között (3 húga és egy öccse volt, azaz öten voltak testvérek) nagy volt a széthúzás, amit persze az sem segített, hogy a szüleiknek sem volt felhőtlen a kapcsolata.
Lujzira hatalmas felelősség hárult már nagyon korán, mivel legidősebb testvérként kb átkellett vennie az anyai szerepet - ha már az illetékes nem remekelt benne. Ez persze hatalmas rivalizálást szított legidősebb húga és közte, amit a szüleik sem könnyítettek meg azzal, hogy vitáikban elvárták tőlük, hogy állást foglaljanak... - ezt a részt amúgy igencsak elborzadva olvastam.
Egy idő után ráadásul édesapjuk az alkoholfogyasztásba menekült, ezzel kb teljesen magukra hagyva szeretett gyermekeit.
Azt hiszem, az efféle családi hattér sokmindenre enged következtetni...
SPOILER!
Lujzi egyik húga már kiskorúként teherbeesett....
Egyik pedig még nagyon fiatalon, önként vetett véget az életének...
És a legkisebb testvérnek, Zalánnak is megvan a maga keresztje, amivel kb egyedül kell szembenéznie, hiába a nagy család...
Lujzi pedig, nagyobbacska túlzással: elindult az elzüllés útján. Rengeteg buli, rengeteg alkohol, és persze: pasik. Azért is írom "nagyobbacska túlzásnak" az "elzüllést", mivel mindemellett iskolába jár és tanul, aztán keményen dolgozik, hogy anyagilag is segíthesse a családját. A szabadidejében pedig... hát, valahogy kiereszti a gőzt, na.
A zenében talál leginkább boldogságra, na meg persze a zene által lel rá a legtöbb barátjára. Zenekart alapítanak, bandáznak, koncerteznek...
Viszont mindemellett komoly üzletasszonnyá is avanzsálódik, de később dolgozik pl folyamihajókon is egy ideig.
Mindeközben pedig több ilyen-olyan kapcsolata is lett, amikből rengeteget tanult.
A történetnek van egyfajta filozófiai oldala is. Nem csak a sok piálásról, a munkaügyi viszontagságokról, az elért sikerekről és a családi-baráti-párkapcsolati drámákról szól, hanem az egészet átfűzik Lujzi következtetései, tanúlságai. Nagyon őszintén, kendőzetlenül osztja meg velünk a sokak számára talán még szégyellni való momentumokat is, +egyenesen és nyíltan vállalja a véleményét és az érzéseit minden dologgal kapcsolatban.
Érdekes amúgy, hogy... Lujzi történetét olvasva, (valószínűleg a közvetlen írói stílusnak is köszönhetően) egyfajta rokonszenv alakult ki bennem iránta, méghozzá nagyon hamar - pedig rengeteg döntésével nem értettem egyet, és gyakran szögegyenest viselkedtem volna a helyében. Mégis... mint egy jó testvér, elfogadtam olyannak, amilyen, és teljesen meg tudtam érteni. Ami furcsa, hogy a filozófikus, mélyebb, elemző részekkel szinte teljesen ugyanazokat vallom, amit ő. Pedig a viselkedésünk totál más.
Amit viszont határozottan állíthatok:
Nagyon büszke vagyok rá, minden eredményéért, elért sikereiért, de a leginkább azért, akivé vált a történet során. Nagyszerű példakép lehetne sokak számára!
Egy szerintem mindenki számára könnyen érthető- és befogadható stílusban íródott, tanúlságos és elgondolkodtató történet, amit bátran ajánlok főleg azoknak, akik épp nem találják önmagukat.
Én pedig köszönöm, hogy ha csak olvasóként is, de részese lehettem Lujzi történetének!
Pár idézet a könyvből:
"Nem ismered a küzdelmeimet, sem azt, ami éltet. El sem tudod képzelni, hogy mi motivál minden nap, hogy felkeljek és harcoljak. Én nem az életbenmaradásért küzdök... Nem vagyok hétköznapi hős. Nem azért küzdök, hogy jobb legyek valakinél, nem is azért, hogy a társadalmi elvárásoknak megfeleljek."
"Az éltet, hogy adjak valamit a világnak. És ha mást nem is, egy mosolyt mindig adhatok, és ha mosolyogsz, a világ visszamosolyog rád."
"Van, aki nem ismeri a múltamat, van, aki csak részben, és van, aki elég jól, mégis azt kell mondanom, hogy ők tudják, ki vagyok én: egy lány a hajón, aki minden reggel úgy kel fel, hogy az élet szép."
"Sok minden befolyásolja, hogy mikor kinek érzi magát az ember. Elsősorban a környezet visszacsatolása, hiszen, ha nem is tudatosan, de a rólunk kialakult képet mi teremtjük. Ha nem érezzük komfortosan magunkat a visszajelzések okán, az arra késztet bennünket, hogy változtassunk."
"Ha én nem szeretem magamat, hogyan várhatom el bárkitől is, hogy szeressen?"
"Már nem az számít, hogy mit hagytam magam mögött, hanem hogy mi vár rám."
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. februárban íródott.)
Fotó: Kisházi GergelySmink: Németh Katalin
Smink: Sóvári Dóra
Fotó: Pásztor Digi Gábor
Fotó: Pásztor Digi Gábor
