Tolnai Viktor - Az örökmozgó
SCI-FI / HORROR / STEAMPUNK
"Ééééé gyerek, mikor fogok ezzel végezni!?" - kérdeztem magamban. Aztán nekiálltam, és úgy beszippantott a történet, hogy pikk-pakk a 20.oldalnál jártam. (A 207-ből...) Onnantól már nem volt kérdés, hogy 1-2 óra, és megleszek vele. Nem mintha az lett volna a cél, hogy hamar letudjam! De ha hetekig csücsülök egy könyvön, az nálam nem azért van, mert sokáig akarnám élvezni... Na vissza a teleírt oldalakhoz: írónk nem végzett félmunkát, minden részlettel segíti elképzeltetni velünk az ő képzeletében kifejlett világot, - és milyen jól tette! Úgy vélem, e történet esetében így is kellett ezt csinálni! 👏 Viszont... inkább a pasik lehetnek a célcsoport, mert relative sok műszaki dolog van említve benne. Én mondjuk nő létemre is tudtam érteni, mert mindamellett, hogy egy műszaki zseni édesapával áldott meg a sors (aki egyben korunk egyik "multinautája", hisz' minden közlekedési eszközt tud vezetni, pl repülőt is...), aki mellett gyakran figyeltem és segédkeztem szerelés közben, +még mezőgazdasági suliba is jártam, ahol ha jól emlékszem, 3 vagy 4 évig tantárgy volt a Műszaki. Azaz tanultam is... így számomra nem voltak olyan idegenek az itt használt szavak. De a csajok se ijedjenek meg! Ha épp fogalmatok se lenne a szivattyú rendszerről meg a hidraulikáról, franciakulcsról, laposfejű- és kereszt élű csavarhúzóról stb... ezek inkább csak töltelékei a szövegnek, amik adnak egy hangulatot az egésznek, de ezek ismerete/értése nélkül is a szövegkörnyezetből le lehet vonni a lényeget... Aki pedig a horror-os oldalak miatt ódzkodna az olvasásától, ne tegye! Az én ízlésem szerint e könyvbe csak némi fűszerként van alkalmazva, de abszolút nem dominál! Ne féljetek tőle! Talán a leginkább ebbe a kategóriába illő jelenet, amit az egyik legizgalmasabbnak és leglátványosabbnak tartok: Mikor T.O.M. kicsinál 1-2 verőlegényt, aztán a kalmárral (Milovan) "lebeszéli" a megbeszélnivalókat... Bár (könyvekben) én nem tartok a horrortól (filmekben annál inkább!), a kedvenc-től is távol állnak. Ennek ellenére ebben a könyvben egészen jól esett egy-egy ilyen részecskét olvasni. De az a rész is a szivem csücske, mikor Erikáék ellátogattak Slawához. Ötletes volt az ottani akció is, és Slawa maffiózós helye, ahol a manát "állították" elő. Jobban mondva - csapolták le a pasasból (aha, jól olvastad, lecsapolták belőle). A másik, amit kiemelnék, az egy Silas Kraft általi "visszaemlékezés" - amivel elmeséli történetét a többieknek. Itt betekintést látunk az író általi, valódi korunk vélt/jósolt/kreált jövőjének - és egyúttal vesztének. Ugyanis az ő elképzelésében méginkább eluralkodik az elektronika és a technika, majd egyszer mindez befuccsol, és megáll az élet. (Nekem is volt ez már téma barátokkal/rokonokkal.) Innen pedig a könyv szerint újra kénytelenek leszünk kissé "visszafejlődni", hisz' újra az olaj és egyebek által nyert energiát kell majd használnunk. Ezt mind, ahogy Viktorunk papírra vetette, nagyon-nagyon érdekesnek találom. És... kissé még reálisnak is, azaz szerintem nem elképzelhetetlen, hogy egyszer tényleg így legyen. Aztán a könyv elején is egy "ikonikus" jelenet van, hiszen T.O.M. "feltámasztásával" indul a story, és... gyakorlatilag a saját alkotója megölésével. Durván hangzik, de igazából tök szépen van megírva! Helyszínek terén az egyik kocsmát találom valami esssszméletlen csúcsnak! A neve "Lokomotív", és kívül-belül vonatos-mozdonyos hangulatra van kialakítva (k*rvajoooooo!). Az egyik kedvenc karakterem sajna viszonylag hamar kinyiffant (Gerard). Hát... hitelesebb minden story, ha menet közben pár "főbb" szereplőt is kimer iktatni az író. Mondjuk szegény Geri elég mellékes karakter volt, de attól még sajnáltam. Ami egy pinduricit zavart: A Marvin általi dohányzási RÍTUS többszöri megemlítése. Oké, azért is nevezem rítusnak, mert szerintem szándékosan van gyakran leírva. Ezzel kapcsolatba teljesen biztosra veszem Viktorunk szándékosságát abban, ahogy ezt leírta újra és újra minden alkalommal ugyan abban a 1,5 sorban, - ahogy ez a karakter miként gyújt rá a cigire. Látványos amúgy, na de na... nekem harmadjára olvasva már igencsak elég volt. És nem akkor olvashattam utoljára... Valakinek ez biztos szivet melengető - mint mondtam, egy darabig nekem is az volt, - szóval nem valószínű, hogy rossz ötlet volt ezt így többször is belerakni. De olvassátok el, és döntsétek el ti magatok! A könyv vége is "megmosolyogtatóra" sikerült. Nekem bejött ez a csata utáni báros buli, ami a győzelem ünnepléséül szolgált, és a lényege az volt, hogy szereplőink egy asztalnál ülve "csevegjenek". Utolsó szóként az is kiderül, hogy mi is lett Silas sorsa. És... ha így is tervezte az öreg, hát le a kalappal előtte. Filmek terén néhány pontjában hasonlít az "Alita: a harc angyala" és a "Ragadozó városok" c.filmhez. ...amit én speciel egyáltalán nem bántam, hiszen mindkettőt szeretem. Viszont e könyv története egy árnyalatnyit sötétebb! És ez joooooooo!
Örülök, hogy olvashattam!
Retus/szerkesztés: Balla Nóra
