Naszvadi Judith - Kőrösi Papp Kálmán: Mélyről - soroksári történet
2022.06.26
IRODALMI ELBESZÉLÉS / NOVELLÁK / SZOCIOGRÁFIA
Judith olyan kis történeteket, visszaemlékezéseket oszt meg velünk e kötetben, amiken a 90-es évek eleji Soroksáron ment keresztül kislányként. - Méghozzá egy egészen kivételes stílusban, ugyanis annak ellenére, hogy igazán mély, megrázó, szomorú dolgokat élt meg édesanyja mellett, valahogy mégsem hagyta el magát, és a jó humorát. Nem, ez a szó ide túlzás, ugyanis csak pár vicces jelenet van ezen elbeszéléseiben - de valahogy mégis tudtam jókat mosolyogni a mélyebb, megrázóbb üzeneteket átvéve is.
Ugyanis mindegyik kis történet üzen valamit a számunkra, az utókor számára. A megbecsülést, a kitartást, az összetartást, önfeláldozást... én például ezeket mind kiolvastam belőlük, de persze embere válogatja, hogy mit lát meg a sorok között.
Ugyanis mindegyik kis történet üzen valamit a számunkra, az utókor számára. A megbecsülést, a kitartást, az összetartást, önfeláldozást... én például ezeket mind kiolvastam belőlük, de persze embere válogatja, hogy mit lát meg a sorok között.
Ha egyszerűbben nézzük a történetet, egy megözvegyült, nehéz helyzetben levő anyát láthatunk, ahogy próbálja egyben tartani a családot, ami ekkorra már számára a kis Jucikát és a Papát jelentette. Egy hihetetlenül példaértékű nő, aki persze nem hibátlan, de minden hibája ellenére is angyal számba megy.
Úgy hiszem, írónőnk ezzel a művével egy kicsit előtte is akart tisztelegni, mert érződik minden sorából a szeretet és a kötődés - és amiért én igazán elégedett vagyok: ezt amolyan közvetlen, bizalmas módon osztja meg velünk, olvasókkal - de nem mézes-mázasan.
Bár a történet vége durván le lett "csapva" (ahogy a könyv kb minden egyes része-fejezete), remélem, hogy a kapcsolatuk még sokáig megmaradt ilyen pozitívnak, még ha okoztak is egymásnak csalódásokat.
Judith történetében pedig Kálmán festményei segítenek még mélyebbre merülni. Nagyon szerettem a képeket, és valóban kiegészítik egymást Judith elbeszélésével. Egy nagyon jól eltalált duó lett az ő párosuk, és szívből örülök, hogy ha csak olvasóként is, de részese lehettem a művüknek!
Amit alkottak pedig egy olyan könyv, ami nagyobb figyelmet érdemelne. Rövid, egyszerű, könnyed, szórakoztató, de mégis nagyon elgondolkodtató, és ahogy a címe is mutatja a gyönyörű borítóval: Mélyről jövő.
És ahhoz, hogy értékelni, megbecsülni, s igazán élvezni tudjuk a felszínt, igenis meg kell tapasztalnunk a mélységet! Ha akarjuk, ha nem...
Utószóként itt egy kisebb részlet a történetből:
"A magánynak vannak mélységei. Gyerekként én ezt nem tudtam. Ahogy azt sem, hogy mi az a magány, mikor a nagy, zeg-zugos családi házunk kertjének szegletén, a félelmetes padlásfeljáró tövében üldögéltem és lógattam a lábam. Nem éreztem hiányát barátoknak, bandázásnak - mert nem tapasztaltam ezeket. Viszont megtanultam, hogy a beton repedéseiben mindig nő virág, hogy sosincs az égen két egyforma felhő és megtanultam olvasni a felnőttek lelkében. Nagyon korán."
Köszönöm ezt a gyöngyszemet Judithnak és Kálmánnak, szívből örülök, hogy a kezemben tarthatom, és láthattam, olvashattam! További nagyon sok sikert kívánok mindegyikőjüknek!
( E könyvvel készült fotóim hátteréül Kőrösi Papp Kálmán alkotását alkalmaztuk, méghozzá azt a festményt, ami a Mélyről c. kötet címlapjául is szolgált és ami a Kozmikus analógiák sorozatának egyik darabja. )
Úgy hiszem, írónőnk ezzel a művével egy kicsit előtte is akart tisztelegni, mert érződik minden sorából a szeretet és a kötődés - és amiért én igazán elégedett vagyok: ezt amolyan közvetlen, bizalmas módon osztja meg velünk, olvasókkal - de nem mézes-mázasan.
Bár a történet vége durván le lett "csapva" (ahogy a könyv kb minden egyes része-fejezete), remélem, hogy a kapcsolatuk még sokáig megmaradt ilyen pozitívnak, még ha okoztak is egymásnak csalódásokat.
Judith történetében pedig Kálmán festményei segítenek még mélyebbre merülni. Nagyon szerettem a képeket, és valóban kiegészítik egymást Judith elbeszélésével. Egy nagyon jól eltalált duó lett az ő párosuk, és szívből örülök, hogy ha csak olvasóként is, de részese lehettem a művüknek!
Amit alkottak pedig egy olyan könyv, ami nagyobb figyelmet érdemelne. Rövid, egyszerű, könnyed, szórakoztató, de mégis nagyon elgondolkodtató, és ahogy a címe is mutatja a gyönyörű borítóval: Mélyről jövő.
És ahhoz, hogy értékelni, megbecsülni, s igazán élvezni tudjuk a felszínt, igenis meg kell tapasztalnunk a mélységet! Ha akarjuk, ha nem...
Utószóként itt egy kisebb részlet a történetből:
"A magánynak vannak mélységei. Gyerekként én ezt nem tudtam. Ahogy azt sem, hogy mi az a magány, mikor a nagy, zeg-zugos családi házunk kertjének szegletén, a félelmetes padlásfeljáró tövében üldögéltem és lógattam a lábam. Nem éreztem hiányát barátoknak, bandázásnak - mert nem tapasztaltam ezeket. Viszont megtanultam, hogy a beton repedéseiben mindig nő virág, hogy sosincs az égen két egyforma felhő és megtanultam olvasni a felnőttek lelkében. Nagyon korán."
Köszönöm ezt a gyöngyszemet Judithnak és Kálmánnak, szívből örülök, hogy a kezemben tarthatom, és láthattam, olvashattam! További nagyon sok sikert kívánok mindegyikőjüknek!
( E könyvvel készült fotóim hátteréül Kőrösi Papp Kálmán alkotását alkalmaztuk, méghozzá azt a festményt, ami a Mélyről c. kötet címlapjául is szolgált és ami a Kozmikus analógiák sorozatának egyik darabja. )
( Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. januárban íródott. )