Robert MacLeod: Omega - A végső erő

A könyvet felütve máris szembetűnő volt az első érdekesség: a betűméret- és stílus. A megszokottnál valamivel nagyobb méretben, és egy kevésbé általános betűtípussal olvashatjuk a szöveget, amivel talán a sci-fi hangulat fokozása lehetett a cél. Legalábbis nálam ezt a hatást érte el...

Továbbá a könyv szerkesztőjét (Levall Sz. Norin), korrektorát (Varga Virág) és tördelőjét (Szőcs Beáta) is szeretném megdícsérni, mert ezen kötet számomra igazán jól tükrözi, hogy milyen lelkiismeretesen végezték a munkájukat, aminek eredménye egy egészen jó minőségű könyv lett.

A történetről (SPOILER VESZÉLY!):

Egy egészen könnyed kezdéssel indul a sztori, amit leginkább a Superman-hez vagy Marvel kapitány-hoz tudnék hasonlítani. Na jó, ez túlzás, mert totál más a helyzet, de valamiért mégsem volt teljesen ismeretlen a szitu.
A történet kezdetén főhősünk (Dante) egy amerikai földműves család fiatal férfiúja, egy görbe estéről hazafelé tartva egy szántóföldön landolt (becsapódott) űrhajóba "botlik". Kíváncsisága, és nyilván a kissé illuminált állapota arra sarkallja, hogy bekukkantson eme idegen járgányba, ahol legnagyobb meglepetésére egy intelligens, s ráadásul nem is rosszándékú földönkívüli lénnyel találkozik. A lény (Ranhagor) feltételezhetően a becsapódás által sebesülhetett meg súlyosan, és szüksége volt Dante segítségére. Megkérte, hogy vigyen oda neki egy "gyógyító" tárgyat, méghozzá egy Wirox nevű különleges karkötőt, de sajnos már túl késő volt, mire visszaért vele... és ráadásul az űrhajóban is aktiválódhatott valami önmegsemmisítő funkció, aminek hatására nyomtalanul eltűnt.
A Wiroxot viszont Dante megtartotta, és csak később jött rá, hogy viselőjeként milyen hatalommal ruházza őt fel.  Tömören és igazán leegyszerűsítve ő lett Omega, egy sérthetetlen, elképesztő erejű, bűnbandákat felszámoló önkéntes szuperhős. Kicsit amolyan Batman-Superman- és Marvel Kapitány, egy amolyan Robert MacLeod féle kivitelezésben. És persze ahogy az általam felhozott hasonlatoknak, úgy Omegának is megvan a maga "háttér sztorija", a maga tragikus előélete, ami igazán Omegává tette. Mert bár a Wirox ruházta fel egyfajta "mágikus" erővel, - a célokat, hogy ezt mire használja, egy borzalmas családi tragédia adta neki.

Szóval, a sztori eleje így indul... aztán átcsap egy "elraboltak az idegenek" űrutazásba, ahol Dante egy kísérlet résztvevőjeként találkozik több katonával és pár civillel.
Emberi csapatunkat kihívások elé álltják, ahol bizonyos utakat kell megtenniük, tele veszéllyel, - ez alapján kiderítve, hogy az emberi faj miként lesz hasznukra: katonaként, vagy szolgaként.

Nagyon érdekes és izgalmas, és néhol egészen ijesztő akciójeleneteket olvashatunk, rémes idegen lényekkel, és egy igazán különös, ismeretlen világgal.

Mondanom se kell, rengeteg karakter életét veszíti az út (utak) során, de az idegenek is hullanak, mint a legyek - leginkább Omegának köszönhetően.

Ám de idővel kezd rájönni bizonyos titkokra és miértekre ezen emberi csapatunk is, a Föld és az emberiség jövőjét befolyásoló információkra szert téve - méghozzá nagyon fontos politikai behatású információkra.
A sztori közepe-vége felé egyre több csavarral színesedett a könyv története, ami nekem igazán tetszett.

Összességébe egy nagyon furcsa, de élvezhető könyvnek tartom az Omega trilógia első kötetét.
Az írói stílust egyszerűnek mondanám, nincsenek igazán körmönfont mondatok-megfogalmazások, de azt hiszem, ehhez a sztorihoz ez épp így a jó.

Egy könnyed, izgalmas, érdekes történet, amit bátran ajánlok azoknak is, akik még csak ismerkednének a sci-fi zsánerrel.

Köszönöm, hogy olvashattam, és további sok sikert a szerzőnek!