Robin O'Wrightly: Tripiconi sztori 1. - Az amulett rejtélye

2022.06.23

SCI-FANTASY / IFJÚSÁGI / KALANDREGÉNY

Aki olvasott már ROW-tól (cikket/könyvet), már tudhatja, hogy van egyfajta sajátos stílusa, aminek talán egyik legfőbb jellemzője az "intelligens humor". És persze ebben a könyvben csakugyan megmutatja ezen vonását. 
Bár mivel (szerintem) ez inkább a fiatalabb (10-20 éves) korosztályú olvasóknak szóló sztori, ne a #Wetoo -s regényeiben megismert humorra gondoljatok, hanem inkább egyfajta kamaszos/tinis csipkelődésekre, de abból sem az átlagosra, hanem... mondjuk úgy, hogy egy "műveltebb"-re. Ennek oka leginkább abban áll, hogy főszereplőink javarésze 9 és 20 év közötti, uralkodói családból származó (magasan iskolázott) gyerekek. A sztori elejét leginkább a "kicsik" viszik, kisebb nyavajgásokkal - mert a nyáriszünet ellenére sem nyaralhatnak igazi gyerekként, mivel bár hercegek s hercegnők -, a kincstár üres, így nyáron nem fizettek szolgákat, hanem ők maguk végezték a házimunkát... 


(SPOILER VESZÉLY!)

Így adódott, hogy egy nap a hercegnő-anya (Beatrice) engedett a legkisebb leány (Daniella) durcijának, és tartottak egy "szabadnapot". Azaz... úgy tervezték, hogy tartanak egyet. De kiérve a tengerparta az egyik hercegnő (Arabella) rátalált Danielre, egy különös, idegen, haldokló fiúra (és nem messze tőle az ő medáljára). Ezzel pedig lőttek az igazi pihentető napnak, mert szaladtak is be vele a kórházba... Gyakorkatilag kómában volt a srác - míg rá nem került a medál egy egész különös módon. Aztán bár felébredt, amnéziával küszködött. A királyi család befogadta, s otthon gondozta (de nem árulom el, hogy miért!), Aztán egy különös tolvaj elrepült Daniel mágikus erejű medáljával, így megint elkezdett leépülni... Mivel a medál lehetett az egyedüli kulcs a túléléséhez, a család keresni kezdte, egy veszélyes, különös szigeten. Már ezen soraimmal is sokat elárultam, de közel sem mindent! De üsse kavics, kaptok még pár infót róla!:
- Tripikon egy kevésbé ismert, azaz szinte teljesen ismeretlen sziget-állam, 
- ahol a Ponti-család az uralkodói-család, akik közel állnak az anyagi csődhöz,
- Tripiconnak saját nyelve van, ami a latinhoz hasonlít,
- Daniel és az ő népe egy másik, különös helyen él, és emberek, de valahogy mégsem (az ottani életkörülmények által az emberektől kissé eltérőkké váltak).
- az a bizonyos amulett életerőt ad (mintha az adná az immunrendszert a viselőjének, segíti a gyógyulást, stb...), és bizonyos extra segítségekkel is ellát (pl különböző, a viselője a számára még ismeretlen nyelveket is megérthet- és beszélhet.)
- és amúgy kiderül, hogy Tripicon és Perallantisz (Daniel otthona) egyaránt veszélyben van, és többezren meghalhatnak... De ez a könyv még nagyon a sztori eleje, úgy vélem, hogy ezzel csak be lettem melegítve a 2. részre, amúgy az igazán érdekes és izgi azzal fog majd kezdődni, hiszen itt már:
- ugyancsak "elő lett készítve" 1 (vagy 2?) románc megszakítása
- és 1 románc kibontakozása, ha jól sejtem...
- Aztán, Perallantisz világába épp csak az orrom hegyét dughattam be...
- Danielnek még maradtak "elásott" emlékei.
- Kik is a szakadárok, miért is azok, mit is akarnak?
- Hová lettek Daniel szülei?
- Milyen hatással lesz ez a fajta új ismertség a Pontik-ra és Tripiconra?
- Milyen sors vár Perallantisz népére?
- Még mikre képesek a perallantidák az amulettjeik segítségével? (Mert gyanítom, hogy erről is csak 1 ízelítőnyit tudhattam meg.)

A könyv vége is érdekesen zárult, tipikusan úgy, hogy "Óóóóó ne mááár.... épp most kell abbahagyni!?" De a 2. rész e-bookon már kapható, úgyhogy... nem rinyálok.  Szóval igen, annak ellenére, hogy a 10-20 éves korosztálynak tartom a legideálisabbnak, 28 éves létemre jómagam is tudtam élvezni, és kíváncsian várom a folytatást!

(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2021. szeptemberben íródott.)

Smink: Sóvári Dóra
Fotó: Pásztor Digi Gábor