Simon Rita: A Tulipános Kocsma
2023.05.18
SZÉPIRODALOM
Amikor nekiálltam e kötet olvasásának, a választásom a terjedelme miatt esett rá.
"Oh, ezt még ma este kiolvasom!" Forgattam naivan a kezemben... - mert hogy nem így lett. Több napot vett igénybe, mire a végére értem.
Aztán mikor ez megtörtént, elkezdtem böngészni a netet, hogy ugyan mégis milyen zsánerbe lehetne kategorizálni... a webshopokon a szépirodalmi könyvek között kapott helyet, így bátorkodtam én is aként megnevezni.
"Oh, ezt még ma este kiolvasom!" Forgattam naivan a kezemben... - mert hogy nem így lett. Több napot vett igénybe, mire a végére értem.
Aztán mikor ez megtörtént, elkezdtem böngészni a netet, hogy ugyan mégis milyen zsánerbe lehetne kategorizálni... a webshopokon a szépirodalmi könyvek között kapott helyet, így bátorkodtam én is aként megnevezni.
Szépirodalmi mű egy kocsma "közösségéről". Hát, ilyet sem minden nap olvas az ember lánya! De Rita megírta, méghozzá egészen kifinomult módon - és ezzel nem csak az írói stílusára utalok (ami valóban finom, kedves, nőies, választékos, szép), hanem magára a történetre is - mert minden bizonnyal a legtöbben, akik dolgoztak már kocsmában, vagy esetleg törzsvendégek voltak ott, avagy lényegében akarva-akaratlanul, de van tapasztalatuk az átlag kocsmák légkörének tekintetében, nagy valószínűséggel nem egy ilyesfajta "rózsás" - vagyis jobban mondva "tulipános" sztorira számítanának, mikor egy regény témája erre van kiélezve...
"Oké, tekintsünk el attól, hogy a valódi kocsmák átlagát tekintve a Tulipános Kocsma története már-már tündérmese jellegű, és próbáljuk meg ebben a mesében a szépet látni és értékelni - főleg, hogy amúgy is inkább művészi alkotásnak mondható, sem mint hogy igazán szórakoztató irodalomnak." - folytattam önmagammal az eszmecserét, mikor már sokadjára álltam neki az olvasásának.
Nem mintha bántam volna, hogy nem a valódi kocsmák átlagát hivatott bemutatni az írónő! De nem tagadom, hogy kicsit nagyobb mélységeket és magasságokat igényeltem volna, ami a történetet illeti, mind atmoszférikusan, mind karakterileg, mind pedig cselekményügyileg. De a könyv majdhogynem egyetlen szinten tartott engem, mint olvasót, az elejétől a végéig...
Igen, voltak benne humorosabb vonulatok. Megesett, hogy elgondolkodtatnivaló is húzódott a sorok között. Voltak tanulságok, szomorú és vidám pillanatok egyaránt, ami a történetet illeti. De annak olvasásában - számomra - sajnos nem igazán.
A sztori az én olvasatomban leginkább arra mutat rá, hogy ne ítélkezzünk, hisz' soha nem tudhatjuk, hogy mi áll egyes emberek jelen tetteinek/állapotának/döntéseinek hátterében. Továbbá, hogy soha nem késő az újrakezdésre, talpra állásra, azaz még a legnagyobb kilátástalanságból is mindig van remény egy jobb életre.
A történet karaktereit a falubeliek lenézik, elítélik, és teljesen lemondtak már róluk, úgy vélik, hogy a Tulipános Kocsma gárdáját alkotó személyek már nem minősülhetnek a társadalom hasznos, értékes tagjainak. Viszont a körülmények hatására mindegyik karakterről bebizonyosodik ennek ellentettje: hogy közel sem olyan rossz és mihaszna ember egyik sem, ahogy azt Újalmás lakóinak java gondolja.
...Azaz egy empátiára és optimizmusra tanító, kedves hangvételű, könnyed történet, amit leginkább egy nyári olvasmánynak, bambit szürcsölve tudok ajánlani bárkinek, akit a témája érdekelhet.
"Oké, tekintsünk el attól, hogy a valódi kocsmák átlagát tekintve a Tulipános Kocsma története már-már tündérmese jellegű, és próbáljuk meg ebben a mesében a szépet látni és értékelni - főleg, hogy amúgy is inkább művészi alkotásnak mondható, sem mint hogy igazán szórakoztató irodalomnak." - folytattam önmagammal az eszmecserét, mikor már sokadjára álltam neki az olvasásának.
Nem mintha bántam volna, hogy nem a valódi kocsmák átlagát hivatott bemutatni az írónő! De nem tagadom, hogy kicsit nagyobb mélységeket és magasságokat igényeltem volna, ami a történetet illeti, mind atmoszférikusan, mind karakterileg, mind pedig cselekményügyileg. De a könyv majdhogynem egyetlen szinten tartott engem, mint olvasót, az elejétől a végéig...
Igen, voltak benne humorosabb vonulatok. Megesett, hogy elgondolkodtatnivaló is húzódott a sorok között. Voltak tanulságok, szomorú és vidám pillanatok egyaránt, ami a történetet illeti. De annak olvasásában - számomra - sajnos nem igazán.
A sztori az én olvasatomban leginkább arra mutat rá, hogy ne ítélkezzünk, hisz' soha nem tudhatjuk, hogy mi áll egyes emberek jelen tetteinek/állapotának/döntéseinek hátterében. Továbbá, hogy soha nem késő az újrakezdésre, talpra állásra, azaz még a legnagyobb kilátástalanságból is mindig van remény egy jobb életre.
A történet karaktereit a falubeliek lenézik, elítélik, és teljesen lemondtak már róluk, úgy vélik, hogy a Tulipános Kocsma gárdáját alkotó személyek már nem minősülhetnek a társadalom hasznos, értékes tagjainak. Viszont a körülmények hatására mindegyik karakterről bebizonyosodik ennek ellentettje: hogy közel sem olyan rossz és mihaszna ember egyik sem, ahogy azt Újalmás lakóinak java gondolja.
...Azaz egy empátiára és optimizmusra tanító, kedves hangvételű, könnyed történet, amit leginkább egy nyári olvasmánynak, bambit szürcsölve tudok ajánlani bárkinek, akit a témája érdekelhet.
Pár idézet a könyvből:
"- Nem a mi zsánerünk. - válaszolta Hókafő és azzal odatolta az újságot cimborája elé.
- Tehát az a típus, aki soha az életben nem állna velünk szóba. - mosolygott keserédesen Az Író."
"Hogyan fog így szembenézni önmaga levitézlett tükörképével?"
"A kultúrát be kell vezetni, finoman adagolva, hadd ízlelgessék."
"Buta ember az, aki káros szenvedélyére költ és még büszke is rá."
"Azóta életének egyetlen örömforrása - a cseresznyepálinkán kívül, természetesen - a Tulipános Kocsmában megforduló férfiak sekélyes udvarlása lett. Akadozó nyelvvel, üres tekintettel érthetetlen bókokat dobáltak neki és ő fürdött a népszerűségben..."
"- Nem a mi zsánerünk. - válaszolta Hókafő és azzal odatolta az újságot cimborája elé.
- Tehát az a típus, aki soha az életben nem állna velünk szóba. - mosolygott keserédesen Az Író."
"Hogyan fog így szembenézni önmaga levitézlett tükörképével?"
"A kultúrát be kell vezetni, finoman adagolva, hadd ízlelgessék."
"Buta ember az, aki káros szenvedélyére költ és még büszke is rá."
"Azóta életének egyetlen örömforrása - a cseresznyepálinkán kívül, természetesen - a Tulipános Kocsmában megforduló férfiak sekélyes udvarlása lett. Akadozó nyelvvel, üres tekintettel érthetetlen bókokat dobáltak neki és ő fürdött a népszerűségben..."
Ha beszereznéd:
