Tarja Kauppinen - A nép igazsága
2022.06.27
FANTASY / SZATÍRA / KALAND
Ez a könyv ritka megkapó borítót és címet kapott, esetemben legalábbis maximálisan bejelzett az "EZ ÉRDEKEL" "riasztó".
(Borítóterv: Németh Gyula)
Ééés igen... azon könyvek egyike, amiket még olvasatlanul fotóztunk, s így csak a borítóra-fülszövegre hagyatkozhattunk. Azaz... jelen esetben csak a borítóra.
(Borítóterv: Németh Gyula)
Ééés igen... azon könyvek egyike, amiket még olvasatlanul fotóztunk, s így csak a borítóra-fülszövegre hagyatkozhattunk. Azaz... jelen esetben csak a borítóra.
Nos, sem olyan sovány nem vagyok (az egyik bátyám konkrétan "Husi"-nak csúfol - én meg őt "Csonti"-nak...), mint a borítón szereplő hősnő, és sajnos... az üzleti érzékem sincs olyan remek, mint ahogy az kiderül őróla a történetben.
...Amiben ahhoz képest, hogy ő szerepel a borítón, szerintem igencsak kevés szerephez jutott. Azaz szerepe igazából sok van - de csak a háttérben. Ezt pedig nagyon sajnálom, mert ő talán a legérdekesebb karakter, de nem lett mégsem annyira "felhasználva". Legalábbis nem bántam volna, ha több jelenetet kap.
A sztoriban a legfőbb vonalat Leiden, egy zwelf kapta.
És a zwelfek adták meg igazán a könyv fantasy pikantériáját, ugyanis ezen lényeket úgy tudnám legrövidebben leírni, hogy ők egyfajta "újragondolt elfek". Jellemző rájuk a mahagóni színű bőr, a fehér haj, hegyes fül, lila/magenta szemek, karcsú, magas alak, a finom vonású arc... egy érdekes külső, egy mégérdekesebb belsővel: ugyanis nem egy észlények, még ha a sztori szerint egykoron azok is voltak.
A humorfaktor jó részéért is zwelfünk IQ-jának magassága, és az esetlensége felel, na meg a többi karakter igencsak cinikus világszemlélete, amik vicces szófordulatokban vetülnek ki.
Egy ilyen, kissé "gonosz", morbid humorban íródott, komikus-ironikus ábrázolásban bemutatott politikai kalandregényt képzeljetek el. Aha, nekem se lenne könnyű, úgyhogy hogy érthessétek, el kell olvasni!
És ha már politika...
Peremvidék, azaz Havasfelföld gazdasági helyzetének stratégiai játszmáiba is elmerülhetünk, ami elfajul politikai irányba is. Érdekes az egész "feljődéstörténete" ennek a vonalnak, ugyanis egy vendéglátó egység felvirágoztatásával kezdődik a dolog, aztán tovább folytatódik lókupecséggel ("lóhamisítással"), és mégtovább fokhagymatermesztéssel, míg nem időközben valakiből nemzeti park vezető, vagy kancellár, vagy a honvédség feje, vagy épp maga Őfelsége lett.
Bizony ám, ügyes-bajos, rafinált módszerekkel, kicsinyes "senkik" ilyen magasra feljutottak, egészen izgalmas és érdekes ötletekkel, furmányokkal.
Méghozzá mind-mind logikusan felépítve. Kissé törióra íze is volt a könyv ezen vonalának, de bár ily módon tanultuk volna anno a történelmet! (Valószínűleg jókat mulathattam volna én is, alvás helyett...)
A politikai vezetők "megpróbáltatásait" egész érdekes aspektusból láthatjuk, amit ugyancsak teljesen érthető és logikus, okos módon vezet le írónőnk, annak ellenére, hogy igazán a szatíra műfajhoz hűen, viccesen, humorosan felnagyítva, vagy épp lesarkítva.
Egy dolog van, ami még mindenképp megemlítendő: a szóhasználat.
Nagggyon durván jó, már ha valaki nem egy egyszerű könyvre vágyik, ugyanis írónőnk ebben kifejezetten magasra tette lécet. Hihetetlen mennyiségű az idegen eredetű szó, de olyan szinten, hogy szerénykednem sem kell, hogy "talán csak a számomra", mert biztosra veszem, hogy a legtöbbek számára feladja az érthetőségi leckét!
Viszont akadnak benne régiesebb szavak, na meg olyanok is, amiket láthatóan az írónő kreált (zseniálisak), de azokon túl is azt mondhatom, hogy nem éppen "hagyományos" a szóhasználata.
Imádtam.
Egy egészen különleges könyv, a maga egyedi világával és humorával, és az annál is érdekesebb, nem mindennapi szóhasználataival.
Az első magyar kortárs könyves nagybevásárlásom óta (2021. február) várta, hogy olvashassam, és bizony... nem kellett csalódnom. Egészen különleges élményt kaptam általa, rengeteg felnevetéssel, de gondolkodni valóval is.
Igen, gondolkodni valóval...
Szokás mondani, hogy minden vicc mögött rejlik némi igazság... Talán csak emiatt nem lehet felhőtlen azon olvasók kacaja, akik úgymond: olvasnak a sorok között is.
A nép igazsága emlékezetes könyv lett a számomra. Gratulálok Tarja, és további sok sikert kívánok!
...Amiben ahhoz képest, hogy ő szerepel a borítón, szerintem igencsak kevés szerephez jutott. Azaz szerepe igazából sok van - de csak a háttérben. Ezt pedig nagyon sajnálom, mert ő talán a legérdekesebb karakter, de nem lett mégsem annyira "felhasználva". Legalábbis nem bántam volna, ha több jelenetet kap.
A sztoriban a legfőbb vonalat Leiden, egy zwelf kapta.
És a zwelfek adták meg igazán a könyv fantasy pikantériáját, ugyanis ezen lényeket úgy tudnám legrövidebben leírni, hogy ők egyfajta "újragondolt elfek". Jellemző rájuk a mahagóni színű bőr, a fehér haj, hegyes fül, lila/magenta szemek, karcsú, magas alak, a finom vonású arc... egy érdekes külső, egy mégérdekesebb belsővel: ugyanis nem egy észlények, még ha a sztori szerint egykoron azok is voltak.
A humorfaktor jó részéért is zwelfünk IQ-jának magassága, és az esetlensége felel, na meg a többi karakter igencsak cinikus világszemlélete, amik vicces szófordulatokban vetülnek ki.
Egy ilyen, kissé "gonosz", morbid humorban íródott, komikus-ironikus ábrázolásban bemutatott politikai kalandregényt képzeljetek el. Aha, nekem se lenne könnyű, úgyhogy hogy érthessétek, el kell olvasni!
És ha már politika...
Peremvidék, azaz Havasfelföld gazdasági helyzetének stratégiai játszmáiba is elmerülhetünk, ami elfajul politikai irányba is. Érdekes az egész "feljődéstörténete" ennek a vonalnak, ugyanis egy vendéglátó egység felvirágoztatásával kezdődik a dolog, aztán tovább folytatódik lókupecséggel ("lóhamisítással"), és mégtovább fokhagymatermesztéssel, míg nem időközben valakiből nemzeti park vezető, vagy kancellár, vagy a honvédség feje, vagy épp maga Őfelsége lett.
Bizony ám, ügyes-bajos, rafinált módszerekkel, kicsinyes "senkik" ilyen magasra feljutottak, egészen izgalmas és érdekes ötletekkel, furmányokkal.
Méghozzá mind-mind logikusan felépítve. Kissé törióra íze is volt a könyv ezen vonalának, de bár ily módon tanultuk volna anno a történelmet! (Valószínűleg jókat mulathattam volna én is, alvás helyett...)
A politikai vezetők "megpróbáltatásait" egész érdekes aspektusból láthatjuk, amit ugyancsak teljesen érthető és logikus, okos módon vezet le írónőnk, annak ellenére, hogy igazán a szatíra műfajhoz hűen, viccesen, humorosan felnagyítva, vagy épp lesarkítva.
Egy dolog van, ami még mindenképp megemlítendő: a szóhasználat.
Nagggyon durván jó, már ha valaki nem egy egyszerű könyvre vágyik, ugyanis írónőnk ebben kifejezetten magasra tette lécet. Hihetetlen mennyiségű az idegen eredetű szó, de olyan szinten, hogy szerénykednem sem kell, hogy "talán csak a számomra", mert biztosra veszem, hogy a legtöbbek számára feladja az érthetőségi leckét!
Viszont akadnak benne régiesebb szavak, na meg olyanok is, amiket láthatóan az írónő kreált (zseniálisak), de azokon túl is azt mondhatom, hogy nem éppen "hagyományos" a szóhasználata.
Imádtam.
Egy egészen különleges könyv, a maga egyedi világával és humorával, és az annál is érdekesebb, nem mindennapi szóhasználataival.
Az első magyar kortárs könyves nagybevásárlásom óta (2021. február) várta, hogy olvashassam, és bizony... nem kellett csalódnom. Egészen különleges élményt kaptam általa, rengeteg felnevetéssel, de gondolkodni valóval is.
Igen, gondolkodni valóval...
Szokás mondani, hogy minden vicc mögött rejlik némi igazság... Talán csak emiatt nem lehet felhőtlen azon olvasók kacaja, akik úgymond: olvasnak a sorok között is.
A nép igazsága emlékezetes könyv lett a számomra. Gratulálok Tarja, és további sok sikert kívánok!
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. márciusban íródott.)
Smink: Sóvári DóraFotó: Pásztor Digi Gábor
