Tomcsik Nóra - Tél Berlinben
TÖRTÉNELMI
Boriszéból, aki még kisgyerekként menekült Oroszországból Németországba szüleivel, egy jobb, szabadabb élet reményében.
Egy család, akiknek ekkorra már teljesen világossá vált, hogy visszavonhatatlanul hatalmasat tévedtek ezen döntésükkel.
És Franczéból, egy árja fiatalemberéből, egy Führer iránt teljesen elkötelezett, elhivatott apa gyermekének szemszögéből - akire csodával határatos módon abszolút nem volt befolyással apja világ- és életszemlélete. Legalábbis nem úgy, ahogy azt ő elvárta volna...2 férfiú, akik két teljesen különböző világba születtek, és teljesen más sorsot szánhatott nekik az ég. De mégis 1 elvet vallottak, és ezért jövőjük egybefonódik.
A srácok fiatalkorára, a tanulmányaikra, a szerelmeikre, a terveikre, a családjaikra, aztán persze a jövőjükre... de a legfontosabb: a barátságukra is. Legalábbis... írónőnk sokáig erre tesz utalásokat a történetben, sőt, maga a történet is úgy alakul, hogy azt gondolhatnánk, hogy nincs az a barátság, ami ezeket túlélné, és a felek valahogy mégis visszatalálhatnak egymáshoz.
Kifejezetten nyomasztó volt nem csak belelátni, hanem átérezni e karakterek helyzetét, gondolatait, érzelmeit. Ugyanis Nórinak sikerült úgy megírnia a történetüket, hogy a bőrömön érezhessek minden ütést, ami őket érte, és a lelkemben minden fájdalmukat, az elmémben pedig minden feszültséget, ami az övükében játszódott le. Az ő fájdalmaik az én fájdalmaimmá, a meghitt pillanataik az én pillanataimmá is váltak. Ha valami, hát ez az, ami miatt érdemes egy ilyen könyvet a kezünkbe venni...
Viszont... bár nagyon különleges Franc és Borisz barátsága, volt egy mellékszereplő, aki kulcsfontosságú szerepet töltött be a történetükben: Reinhardt.
Írónőnknek szerintem jól sikerült hoznia a hiteles korábrázolást, szerethető és elgondolkodtató karakterekkel, borzalmas és meghitt jelenetekkel egyaránt.
Az én szemem nem maradt szárazon...
Örülök, hogy megismerhettem őket!